MFKata

• 3 kisfiú anyukája • műkörömépítő • blogger • twimom • moly • sorozatfüggő • hobbicukrász •

Kapcsolat

 Moly.hu    Goodreads    Facebook
 Snitt    Pinterest   
   

Mérföldkövek

Legnagyobb napi letöltés 2014. május 26 1328
Legnagyobb havi letöltés 2015. április 11 246
Legtöbbet látogatott post 2016-ban 2915

0>> 2012. január 13.
1 000>> 2012. június
10 000>> 2013. április
50 000>> 2013. december
75 000>> 2014. május
100 000>> 2014. augusztus
200 000>> 2015. szeptember

Google+

Rendszeres olvasók

Látogatók

Ti ezt olvassátok tőlem

2012. december 22., szombat
Az elmúlt hetekben teljesen kihunyt a nagy szerelem a TVD iránt. Egyáltalán nem éreztem a bizsergést, a várakozást. Úgy éreztem, hogy kihunyt minden kicsi szikra és jobb lett volna mindenkinek, ha a harmadik évad végén lezárják a sorozatot. Nem volt izgalom és számomra igen laposra sikeredtek a részek...

Viszont az én TVDmom ismerőseim (@Roni_olvas és @Jégviráglány) nem hagytak nekem nyugtot, mert állították, hogy a következő két rész izgalmas és ne hagyjam...

Végül már múlt héten kész voltam megnézni a 8. részt, de akkor a gépem adta be az unalmast, így halasztottam és olvasgattam (Crossfire). De ma valahogy éreztem már a kéztetést ééés...

Igen!!! Yess!!! Yep!!! Végre! Erre vártam! Megjött az áttörés minden téren!!!
Úgy összeszedte magát a banda, hogy még a 8. résznek sem volt vége, de már kerestem a 9. részhez a forrásokat...




De nézzük csak:

A fő szerelmi szálunk. Delena. Rögtön az első két képkocka után tudtam, hogy ezért nem akartam továbbnézni. Én Stelena vagyok, én nem akarom ezt... de 10 perc után elkezdtem szurkolni Damonnak. Amivel még magamat is megleptem. Adjuk már meg az igazi esélyt ennek a fickónak! Igazi rosszfiú... *sóhajtozik*
Ezzel párhuzamosan kezdett idegesíteni Stefan. Lélgy férfi végre és viseld a vereséget és szerezd vissza Elenát férfi módon és ne hátulról mindenféle szolga/kötődés dumával. Ez nem jött be. Nagyon nem.

A másik szerelmi szálunk Tyler-Caro-Klaus. Még mindig Klausnak drukkolok és már kezdek haragudni Caroline-ra, de nyugtat a gondolat, hogy nem sokáig lesz Tyler itt, hiszen Haley és a Sötét professzor ugye készülnek/készültek valami nagy gonoszságra (és itt megjegyezném, hogy én vettem a lapot, hogy ráveszi Bonnie-t a kinyilatkoztatásra). Ellenben imádtam, hogy Tyler alfa lett és ahogy viselkedtek a hibridek. Ez olyan igazi wolf thing volt...

Jeremy érdekes szál, de ez most nem vonzott túlzottan. Az őszinte véleményem az, hogy Jeremy nem szívből "békült ki" Elenával. Lesznek itt még konfliktusok.

És a 9. rész vége... na ez valami fenomenális volt. Ahogy Tyler megmenekült, bár én titkon reméltem, hogy Klaus megtalálja és akkor végre ő is boldog lehet. De ahogy ettől az egésztől bekattant Klaus... végre!!! Vártam már, hogy ő mitől olyan rettenthetetlen, kegyetlen és kemény és utálatos. Oké, hogy egy-két ismeretlen szíve a kezében marad, de amit Tyler anyukájával művelt... Sooo devil!!!

És ha már bekattanás. Stefan is! Végre csapkod-dühöng és nem magába fojtja.... talán visszatér pár rész erejéig a rippahh? Én nem bánnám!

Valaki mondja meg, hogy mi van velem is a szeretet ünnepe előtt két nappal, hogy a nagy gonoszoknak szurkolok és vágyom rájuk xD

És Rebekah-t se feledjük! Végre visszatér! Bár Lexi viszi a prímet, még mindig csippantom ;-)

Egy szónak is száz a vége: mikor lesz már január 17???
2012. december 3., hétfő

Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek.
 A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?
 "– Ellis kisasszony? Ön következik. Mutassa be Alexet az osztálynak!
 – Ez itt Alejandro Fuentes. Ezen a nyáron, amikor éppen nem utcasarkokon lődörgött ártatlan embereket zaklatva, a város börtöneiben turnézott. Gondolom, mindenki érti, hogy mit akarok ezzel mondani. Van azonban egy titkos vágya, amit senki sem sejt róla… A titkos vágya… A titkos vágya az, hogy főiskolára mehessen, és kémiatanár legyen, mint ön, Mrs. Peterson. Brittany diadalmas mosolyt villant felém, azt gondolja, hogy ezt a kört megnyerte. Azt te csak hiszed, gringa!
 – Ő Brittany Ellis – mondom a szemek kereszttüzében. – Ezen a nyáron elment a bevásárlóközpontba, és új ruhákat vett, hogy felturbózza a ruhatárát, és apuci pénzén felkeresett egy plasztikai sebészt is, hogy felturbózza… izé… amit fel kell. Az ő titkos vágya pedig az, hogy egy mexicanóval randizhasson az érettségi előtt." A játszma elkezdődött.

Véleményem

Azt már biztos észrevettétek, hogy minden igyekezetem ellenére mostanában nem úgy pörög a blog, ahogy kéne. Sajnos az olvasás sem. Új munkahely, új város, új lakás, majd újabb lakás, új ovi, majd újabb ovi... 

Nagyon vágytam már egy kikapcsoló olvasmányra, ami megnevettett, izgalmas és teljesen kikapcsol. 

Ez a könyv számomra ilyen volt. Tény és való, hogy ezt a történetet sokszor sokféleképpen láttuk #mert én leginkább filmeket láttam# de talán olvasni nem olvastam.

Szerettem a két szemszöget. Hogy egy spanyol macho szemszögét is látom és egy tökéletes életet élő vagy legalábbis a látszatát keltő lányét.... Bár megvallom őszintén, hogy Alex szemszöge jobban átjött.

A közeg. Bár én csak hasonló helyen nőttem fel, de nagyon ismerős volt. Talán @Baba082 értheti mire gondolok, hogy Chicago külvárosa majdnem megegyezik a lakóteleppel, ahol felnőttünk. Így egy kicsit visszaemlékezős is volt a könyv. Mintha újra tini lennék.... *hatalmas sóhaj*

Spanyol. Ezt imádtam a legjobban... mi mejor amigo, mujer, mudeca, nada, mamá, papá, mamacita és társai... Ez csak nekem volt szexi? Mert én olvadoztam, minden egyes spanyol szónál... lehet, hogy most kéne elkezdenem spanyolozni? ;-)

A könyvnek vannak hibái, mert Brittany is néha átvált idegesítőbe, a vége sem lett az igazi #bár egy szavam sincs, mert rílli heppiend# de mégis úgy érzem, hogy jóóó. Akarom a következőt és az írónő megvett kilóra :D

Egyetlen egy nagy bánatom, hogy nem tudtam időre elolvasni. Hisz az írónő szombaton dedikálást tartott Budapesten és még jó kis összeröffenés is volt és nem tudtam elmenni :-( Pedig milyen jó lett volna egy dedikált kémia...
Na biztos jön még, ha teljes lesz a sorozat és akkor mindhármat dedikáltatom vele!

Ha a blogról elviszel valamit,
kérlek jelöld meg az oldalam forrásként!

Facebook

Értékelés

★ ★ ★ ★ ★
Tökéletes.
Többször is újraolvasnám!
★ ★ ★ ★
Nagyon jó.
Lehet, hogy elolvasom még egyszer.
★ ★ ★
Jó, de nem annyira.
Nem valószínű, hogy újraolvasom.
★ ★
Nem rossz, de nem is jó.
Nem szeretném újraolvasni.
Borzalmas.
Időpocsékolás.

Keress rá...