MFKata gondolatai

Amikor először megláttam a könyvet, rögtön az jutott eszembe, hogy nekem ezt el kell olvassam!

Kevin Leman

Mint tudjátok 3 gyönyörű kisfiú anyukája vagyok és mint minden anyát engem is foglalkoztatnak kérdések és kételyek a gyerekneveléssel kapcsolatban. Gondoltam ebben a könyvben sok érdekességet, segítséget találhatok majd arra vonatkozóan, hogy a fiúkból szülőként a legtöbbet hozzam ki és ne vétsek óriási hibákat.

Így nem ért meglepetésként, amikor a könyv elején a családban való elhelyezkedésről olvastam. Az elsőszülött, másodszülött és a család legkisebbje tipikus személyiségjegyeiről. Annyira érdekes volt, hogy még a férjemnek is felolvastam belőle. Jókat mosolyogtunk ezeken a személyiségjegyeken, ami mindannyiunkra illettek (a megfelelő kategóriákban, mert én elsőszülött, ő középső).  Olyan jelzők hangzottak el erős tulajdonságokként, amit mi naponta használunk, pl a legkisebb gyermek a család bohóca. Nálunk is így van, amióta megszületett a harmadik fiúnk.

Egy kis részlet az elsőszülöttekre, ami azonnal megmosolyogtatott:

Itt kezdtem érezni, hogy a könyv nemcsak gyereknevelési tanácsokkal fog ellátni.

Igazam lett. Egy tükröt tartott elém. Amitől még most is ráz a hideg. Példának okáért az elsőszülöttek precízek, pedánsak, de az íróasztaluk rendetlen. Ahogyan ezt olvastam elkapott a nevetés. Még emlékszem, amikor tiniként édesanyám folyton leszidott, mert az íróasztalom egymerő kupleráj volt és nem hitte el, hogy én azonnal megtalálok benne bármit. Nos ezt a szokásomat, a mai napig megőriztem Mégiscsak igaz, hogy a zseni átlát a káoszon!

Vagyis van egyfajta rend a káoszban.

Ezenkívül tanácsokat is kaptam, rájöttem magamról dolgokra (ki hitte volna, hogy én maximalista vagyok???) és így teljesen más fényben látom magamat és az úgymond kudarcaimat. Azt hittem az egész könyv a családról fog szólni, de az egész születési sorsrend kiterjed a házasságra, szociális kapcsolatokra és a munkára is. Azért elég elgondolkodtató az, hogy mennyire kiszámítható volt, hogy én is pénzügyi területen helyezkedem el vagy az, hogy miképpen kezelem a konfliktusokat a családon belül... vagy azt, hogy elsőszülöttként, hogyan döntök autóvásárlás előtt!!! 

A könyv végén mégiscsak szó terelődött a gyermeknevelésre. Attól függetlenül, hogy az író is többször hangsúlyozza, hogy a születési sorrend egy alap, természetesen a személyiségjegyek is nagy befolyásoló tényezők, én mégis úgy érzem, hogy kaptam pár hasznos tanácsot arra vonatkozóan, hogyan vagy hogyan ne neveljem a fiaim. Örülök, hogy megerősítést is kaptam, hogy anyaként az ösztöneim jót súgtak, kellet ez a visszacsatolás az én maximalista lelkemnek!

Nem hiszem, hogy volna olyan szülő a világon, aki még sosem hibázott. Akadnak viszont szé számmal, akik nem hajlandók ezt bevallani!

A könyv elején rákészültem, hogy pszichológiai könyv lévén ez sokáig fog tartani és nehezen emészthető lesz. Erre kaptam egy humoros és rengeteg az életből vett példával tarkított könyvet, amit szerintem a kezem ügyében fogok tartani mindenképpen, mert az élet bármely szakaszában jól jöhet (a családi kupaktanács szabályait már ki is nyomtattam). Én is másként látom a családunkban betöltött szerepeket: amit eddig elkényeztetettségnek vagy figyelemfelkeltésnek véltem, arról kiderült, hogy a születési sor(s)rend sajátossága.

A hibáink beismerése tesz minket emberivé és megközelíthetővé.

Erősen elgondolkoztatott, hogy vajon melyik korosztálynak ajánlanám elsősorban a könyvet, de a fentiek alapján azt gondolom, hogy bárkinek jó tanácsokat adhat. Én is meg fogom mutatni a könyvet egy-két kedves ismerősnek, hogy ők is magukra ismerhessenek és fejlődhessenek.

Csak az nem hibázik, aki karba tett kézzel üldögél, és nem tesz semmit.

Az ikonra kattintva meg is rendelhetitek 20% kedvezménnyel >>