MFKata gondolatai

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Elizabeth Richards Szárnyak című regénye, A Fekete Város krónikái trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Ash, Natalie és szövetségeseik sorsdöntő összecsapását Tiszta Rózsával. 

2015. október 2-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

A Sötétség városa Fekete város krónikái azon ritka sorozatok közé tartozik, mely már az első kötettől elvarázsolt és kedvenccé vált. Nem volt kérdés, hogy az utolsó kötetet olvasom-e, inkább az volt, hogy marad-e a kedvencek között, illetve a színvonal marad-e.

Először is a könyv egy bizonyos Edmund és Catrhine történetével indul. Hősiesen bevallom, hogy általában a folytatásoknál szükségem van egy kis időre, amíg minden apró részlet eszembe jut az előzményekből. Ez az apró kis kiruccanás a múltba pont jól jött. Fogalmam sem volt, hogy ki ez az Edmund és hogyan kapcsolódik a történethez, ellenben az írónő stílus egy csöppet sem változott, így pár oldal után már igazán kíváncsi lettem, hogy mi a célja velük. Arról nem is beszélve, hogy a fejezet, illetve Edmund szemszögének a végére már teljesen képben voltam a fajokkal kapcsolatban és Natalie szemszögével pedig minden azonnal a helyére került. Már csak Ash váratott magára, de ő sem sokáig ;-)

Gyűlölni könnyű, Edmund. A szívünk igazi próbatétele a megbocsátás.

A könyv közepéig váltakozik hármojuk szemszöge, ugrálunk az időben, miközben a jelenben is zajlanak a vérpezsdítő események, amikor végre a szálak egybefolynak. Akkor viszony jött a sokk.

Az előző részekben megismert apró kis puzzle darabkák most végre egy hatalmas egésszé váltak. Minden a helyére került, az okok és okozatok…. jaj imádok így ledöbbenni :D Nincs is jobb annál, mint amikor tartod a kezedben a könyvet és bámulsz magad elé és motyogod, hogy „Ezt nem hiszem el!” Aztán csak azt vettem észre, hogy alig győzöm kivárni a végkifejletet, pedig az utolsó köteteknél inkább húzom az időt, hogy minél tovább tartson. 

Nagyon nehéz úgy írni egy zárókötetről, hogy ne áruljak el semmilyen titkot. De azt el kell mondanom, hogy sokat törtem a buksimon, hogy a lezárás nem lett-e túl egyszerű. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy ha még egy csavart belevitt volna Elizabeth a történetbe vagy esetleg drasztikusabb részek jöttek volna, valószínűleg az tényleg sok volna. A kevesebb néha több és jelen esetben pont elég volt.. 

És a búcsú… Ash és Natalie mellett egy igazi csapat alakult Day-jel, Céklával, Elijah-val és a többiekkel. Jó volt olvasni a barátságukról, összetartásukról és azt hiszem szívesen olvasnék egy-két spin-off történetet velük, hogy merre jártak, mi történt velük. És persze azért, mert olyan jó vissza-visszatérni a szívemnek kedves szereplőkhöz. Ellenben az írónő oldalán erről egyenlőre semmilyen információt nem találtam. Még.

Azt hiszem, hogy minden félelmem ellenére a sorozat igazi kis csemege disztópia és/vagy fantasy kedvelőknek, mert az írónő igenis hozta az előzményekben megszokott színvonalat a stílus és izgalmak terén. 

Egy kis kedvcsinálóként az alábbi linkre kattintva kiderülhet, hogy te melyik karakter lennél. 

A blogturné