MFKata gondolatai

Először is az első mankó nélkül elolvasott angol nyelvű könyvem. Ez néha rányomta a bélyegét az olvasmányra, de mégis annyira izgalmas volt, hogy nem tudtam félbehagyni… a vége rettenetesen megrázó volt számomra. Az idejét sem tudom, hogy mikor sírtam könyvön. És nem is keveset… A történet még mindig titkokkal és meglepő fordulatokkal, izgalommal van tele és mégis megható. Nem csalódtam, így a magyar kistesót is el fogom olvasni!

*SPOILER*

Az első megrendülésem a Calla és az apja kapcsolata. Igazából már a szobában éreztem, hogy ez valami megfoghatatlan. Egy alfa, akinek a család szent. Bárki bármit mondhat, a család az első.

Aztán amikor megjelenik a csatában... mindent bezsebelt nálam a Nightshade Alfa. Nagyszerű apa és nagyszerű vezető. Kellemes csalódás volt (az előzmények miatt féltem, hogy egy meghunyászkodó alak)

Ami rettenetesen megrendített az természetesen Ren halála. Végig a három könyv alatt neki szurkoltam. Tudtam a szívem mélyén, hogy Calla Shay-hez tartozik, de Ren volt az első. Az igazi alfa. A Bane alfa. Megsirattam rendesen. Számítottam rá, hogy valami durva dolog fog történni- valami megrázó módon kell kiírni a történetből, de ez mindent elsöpört.

A másik megrázó rész, az a búcsúzkodás és az epilógus. Istenem! Annyira megható volt, hogy szinte végigbőgtem az egészet.Mindig is sejtettem, hogy Sabine nagylelkű és egy nagyszerű csaj, de hogy ennyire...

Connor humorát még mindig imádom. Örülök, hogy ők is összejönnek.