MFKata gondolatai

Holden Rose nevével a fiam nyári „Olvasni jó” elnevezésű iskolai olvasási versenyen találkoztam. A másodikosok könyve volt a Nyúl akta, eszembe véstem, hogy utána kéne nézzek a könyvnek, hisz lassan Márknak is kéne pár önálló olvasmányt a kezébe adni.

Aztán jött a karácsonyi készülődés és Holden Rose egy újabb könyvvel rukkolt elő, én pedig kaptam az alkalmon, hogy olvassak tőle. Igaz, hogy Az ellopott karácsony az a Howard Matheu különös eseteinek negyedik része, megnyugtattak, hogy a kötetetek egymástól függetlenül olvashatók.

Arra gondoltam, hogy ez jó alkalom lesz Márkkal együtt olvasni egy könyvet, így együtt kezdtünk neki.

Az első oldalt Márkkal olvastuk el és látni kellett volna azt az örömöt az arcán. Márk pontosan annyi idős, mint Howard és szinte láttam, ahogyan a fiam fejben elkezdett azonosulni a karakterrel. Annyira, hogy úgy döntött a könyvet egyedül folytatja tovább. Az ő véleményéről így később számolok be ;-)

Főhősünk és két barátja, Gil és Nita folyton valami kalandba keverednek. Nagyon tetszik a stílus, ahogyan bemutatja a kis csapatukat a CWTT-t, illetve magukat. Bár a kötet a sorozat negyedik része, egy csepp hiányérzetem sem volt, hogy kimaradtam volna valamiből.
Főleg, hogy azonnal valami különös eset adódik a trió életében, megbízást kapnak, hogy oldjanak meg egy rejtélyt. Mint az igazi detektívek és szinte látom, ahogy a nyomozásra felcsillan a korabeli olvasók szeme. Egy kis kalandból senki nem maradhat ki.

Főleg, hogy még egy kalandunk is kialakul, ami a karácsonyhoz kapcsolódik, miszerint a két fiú nagyon szeretné meglepni Nitát egy kis ajándékkal. Annyira bájos, ahogyan szeretnék a tervüket minden áron megvalósítani és csak Nita boldogsága lebeg a szemük előtt. Ha kell a saját vágyaikról is lemondanak és ez rendkívül önzetlen tett. Igazi barátság ez hármuk közt, melynek a hangulata a könyvön végigkísér. Bármilyen akadály, nézeteltérés is adódik közöttük, a barátságuk örök.

Az önzetlenségük példaértékű és a bátorságuk is. Bár bevallom, hogy nagyon remélem, hogy az én 8 évesem még nem lesz annyira bátor, hogy éjjel kiszökjön a hóba. Főleg, mert a mi nagypapánk nincs itt, hogy a segítségére siessen.

Én már nyugdíjas vagyok, tehát tulajdonképpen majdnem gyerek.

Papi nagyszerű karakter és az első pillanattól kezdve szimpatikus. Ahogyan a fiúkkal bánik az csodálatos és irigylésre méltó az igyekezet is, hogy minden szituációban együtt érezzen a fiúkkal és segítse a lépésüket. Ésszerű keretek közt próbálja őket a jó útra terelgetni mindezt úgy, hogy a fiúk élménye, hogy ők oldják meg a gondjaikat, megmarad. Ilyen egy igazi nagypapa.

Azt hiszem Howard Matheu megérdemli az öt csillagot, mert a könyvvel minden korosztálynak, illetve nemtől függetlenül is felhőtlen szórakozást nyújt. A nyelvezete egyszerű és könnyed, a fiatalabb gyermekek stílusában íródott, de mégsem gyerekes. Hiszem, hogy a célzott korosztály megtalálja az oldalak között, amit sokan keresünk egy jó könyvben: humort, kalandot és egy kis tanulságot az élet fontos dolgairól
Kíváncsian várom, hogy Márk fiam mit szól majd a könyvekhez, de élek a gyanúval, hogy az előzményeket és a folytatásokat is be kell szerezzem. Magam miatt, mert én is kíváncsi vagyok, hogy milyen vicces kalandokba keveredik a CWTT.