MFKata gondolatai

Sokan tudjátok közületek, hogy nem szoktam kritikákat és véleményeket olvasni könyvről. Általában ajánlásra olvasok, vagy figyelem a hangulatot, amit kivált az emberekből. Viszont most önkéntelenül is belefutottam pár véleménybe a könyvvel kapcsolatban és megijedtem - máris előítéleteim lettek: erős kezdés után gyenge visszaesés... aztán arra gondoltam, hogy csaknem???

A könyvet bár NA kategóriába sorolják, én mégis meglepődtem, hogy teljesen más, mint amit a hasonló kategóriájú könyvek. Először is inkább 30as, korombeli szereplőkről beszélünk és nem egyetemistákról, bár ez engem egyáltalán nem zavart. Másodszor pedig nem annyira az erotikán volt a hangsúly. Ami bevallom inkább előnye a könyvnek.

A történetet váltott szemszögből ismerjük meg. Az egyik a szexi, tetovált és mindigelérhetetlen rocksztár Liam Page szemszöge. De rögtön meg is tudjuk, hogy az elérhetetlenségének valami, vagyis valaki fájdalmas oka van.

A másik szemszög Josie, aki egy kisvárosban éli hétköznapi életét.

A közös bennük Mason. Aki most halt meg és ez a hír mindkettejüket lesújtja. Az emlékeiken keresztül ismerjük meg Masont, akit én ismeretlenül is megsirattam. Olyan érzelmi állapotba kerültem, hogy úgy éreztem Liamat és Josie-t régóta ismerem és a fájdalmuk az enyém is. Így a boldogságukra is azonnal vágyni kezdtem. Ahogyan visszaemlékeznek, apránként megismerjük a történetüket, amiben semmi különleges nincs. Elkövetnek hibákat, amiket megbánnak, de kapnak az élettől egy második esélyt a kérdés, hogy észreveszik-e és tudnak-e vele élni, hogy elérjék a legnagyobb álmot, a tipikus amerikai álmot.

Szeretném megemlíteni, hogy nagyon tetszett ahogyan az írónő a gyermek összetartó erejét használja arra, hogy Liam és Josie újra egy család legyenek, képesek legyen megbocsátani és új lappal kezdeni. Magukért, de legfőképpen a gyermekükért. Feltárja, hogy milyen szülőnek lenni és mit tesz egy gyermek a családdal. Áldásként élik meg és összehozza az embereket, a családot és már nem számít régen miért haragudtál a másikra a fontos csak az, hogy a gyermeked nevetni és boldognak lásd. Sokszor mosolyogtam, hogy mekkorákat les Josie és Liam a fiúk hozzáállásán és beszólásain. 

Igen, a történet ennyi és nem több, mégis van benne valami plusz, valami érzelmi töltet és persze nem kevés forró pillanat és vágy, ami képes volt engem egy egész estére (igen ennyi idő alatt olvastam ki a könyvet) a fotelba tapasztani. Akad benne bonyodalom is, de nincs túlspírázva. Nincsenek fatális félreértések és tévedések. csak egyszerű emberi érzelmek és reakciók. Akadnak akadályok és rosszindulatú emberek, de mégis kezelni tudják őket. 

Örülök, hogy hagytam magam csak elmerülni a történetben és nem gondolkozni, egyszerűen csak kikapcsolódni.

Az ellenérzéseim ellenére nekem tetszett a könyv és kíváncsian várom, hogy a következő részben vajon sikerül-e Harrison-nak meggyógyítani Katlyn szívét. Ahogyan a külföldi oldalakat néztem, szintén egyestés könyvre számíthatok! A sorozat második része múlt hónapban jelent meg My Unexpected Forever címmel. 

Kedvenc idézeteim

Testem dalol, s csak ő ismeri a melódiát.

... emlékek, pillanatok, amelyek egyszer történnek meg egy életben, az emberi emlékezet kapja őket lencsevégre, s zárványként maradnak meg az idő folyamában. 

Életem szerelme nem halt meg, pusztán úgy döntött, a továbbiakban nem kellek az életébe, és odábbállt. Nem kellett eltemetnem, vagy kipakolnom az irodáját. A szívemet magával vitte, amikor becsukta mögöttem az ajtót.

Sosem hittem volna, hogy még egyszer találkozom a sráccal, aki ellopta a szívem, és elfelejtette visszaadni.

Lehet, hogy a sírás terápiás hatású, talán a testnek van rá szüksége, hogy megszabaduljon a felgyülemlett feszültségtől.

...az emlékekkel néha nehéz megbirkózni.

...majd beindítja a motort. A vibrálástól hideg futkos a hátamon, s egyszerre megértem, miért imádják a nők a motoros pasikat.

Hogy érted azt, hogy már tudtad? – kérdezem.
– Emlékszel arra a napra a múzeumban? – Bólintok.
– Hát egy képet néztem, amin Masonnel voltál, s egy tanár azt mondta, tisztára úgy nézek ki, mint te, aztán megláttalak a mosdóban, és amikor anya nevét mondtam, elég furcsán néztél rám. Úgyhogy simán kitaláltam. – Nem akartál szólni róla? – kérdezem.
– Nem tudtam, hogy bírsz-e, vagy hogy akarsz-e egyáltalán az apukám lenni.

...

... 

...

Annyi mindent akarok kérdezni tőle, de a szavak üresnek tűnnek a testek meginduló párbeszédéhez képest.

1) Csak töltsd ki a Rafflecopter dobozt, lájkolj minket és már nyerhetsz is.

2) Még egy esély a nyereménykönyvre. Keresd minden nap a kiemelt betűket a blogturnéban résztvevő blogok posztjaiban. Ha mindet megtaláltad, egy nevet tudsz kirakni. Ezt kell beírnod az utolsó Rafflecopter mezőbe!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai