MFKata gondolatai

A Maxim Kiadó jóvoltából október 10-én hazánkban is megjelenik
Anna Banks: Poszeidón című regénye, a Szirénia öröksége trilógia első része.
Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül
bemutatja Emma és Galén szárazföldön és óceánokon átívelő történetét!

2014. október 1-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről,
illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Ami nagyon tetszett...

Világfelépítés

Először féltem egy régebbi sellős olvasmány után, hogy nem fogok kellő magyarázatot kapni arra, hogy a szirének hogyan élnek, milyen rendszerben, milyen szokásaik vannak. De ezekre szép sorjában megérkezik a válasz, a királyságokat, ami viszont az egyik fő bonyodalom okozója is a könyvben, hisz ha Galén hamarosan nem találja meg az elveszettnek hitt szirént, akkor a két királyság hadba áll egymással.

Galén, Tóraf, Raina… nos a nevek nem mindennapiak és meg kellett szokni őket, de egyikünk sem élt még a víz alatt, hogy ismerjük az ottani divatos keresztneveket.

A szófordulatok, mint „Triton szigonyára” vagy „angyalhajam” is nagyon találó volt, de nem hemzsegett a könyv a mindenféle ikrával megrakott töltelékszavakkal. 

Szívem csücske lett Raina és Tóraf kapcsolata, mert így a szirének szerelmi életéből, udvarlásából és párosítási kötéséből is kaptunk ízelítőt. Tény, hogy elég furcsán indul a kapcsolatuk és Raina is elég szeszélyes, de jó volt róluk olvasni. 

Anatómia

Azt hiszem ez a sellős történetek gyenge pontja, de nem a könyvnek. Imádtam, ahogyan az írónő megoldotta ezt a problémát. Mégpedig azzal, hogy bevont egy tengerbiológust a történetbe, aki méltóan az emberi kíváncsisághoz, folyamatosan tesztelgeti Galént, hogy minél jobban megismerje őt. Bár nem megyünk bele a teljes sejtgenetikába, de mégsem maradt bennem semmi kétség.

Ugyanide sorolnám még azt, hogy miért van mindegyiküknek ibolyakék szeme és sötét haja. Persze olvasás során rögtön felmerült bennem, hogy akkor Emmának miért szőke a haja, de a mindent kielégítő választ megtaláljátok a könyvben.

Alapkonfliktus és szerelem

Nagyon ötletesnek találtam, hogy végre nem a megszokott „lábakat szeretnék” problémát társítottuk a sellőkhöz, illetve azt, hogy jelen esetben a halfarkú a férfi. Galén az, akinek be kell illeszkednie a szárazföldi életbe, de ettől függetlenül Emmának is meg kell ismernie a víz alatti szokásokat. Tanulságos és rengeteg súrlódás alapja ;-)

A szerelmi civódások nagy kedvelője vagyok, így én csak örültem annak a kis játéknak, huzavonának, ami Emma és Galén között zajlik. Különösen tetszett, ahogyan a szirének érzékelik egymást a vízben, főleg ha a másik az ő igaz szerelme.

Titanic

Anyukám Titanic őrülete már gyerekként rám ragadt (még a DiCaprio film előtt) és rengeteget olvastunk anno róla, filmeket néztünk meg, kiállításon voltun és számunkra egy védjegy lett. Ami ben Titanic van, rossz nem lehet. Így Emma Titanic iránti rajongása ismerős volt számomra és teljes mértékben megértettem. A többi Titanic-os apróság a történetben, csak hab a tortán.

Ami böki a csőröm...

A párosítási kötés. 

Attól függetlenül, hogy a könyvben minden úgy alakul, ahogyan lennie kell, azért megmondom, hogy ez a szokás elég maradi és ellenzem az ilyesfajta kötelező házasságokat.

Értem én, hogy kell egy trauma vagy bármi, ami egy kicsit félénkké teszi Emmát a vízben, de kérdezem én, hogy tényleg szükséges volt így rögtön a a könyv elején egy ilyet betenni? Felért egy arculcsapással, kellett egy kis idő, amíg magamhoz tértem a sokktól.

Konkluzió

Imádtam. Felülmúlta az elvárásaim, végre egy olyan sellős történet, ami humoros, könnyen olvasható, mégis van benne annyi izgalom és titok, hogy az első sorban álljak a folytatásért!!!