MFKata gondolatai

Rendhagyó retró turnéval jelentkezünk. Észrevettük, szegény Ann Agiurre mennyire elhanyagolt, ezért szeretnénk felhívni rá a figyelmet. Augusztus 27 és szeptember 8 között öt blogger népszerűsíti a Razorland-trilógiát. Érdemes lesz minket követni, mert a sok meglepetés extra mellett nyerhettek is a Fumax kiadó jóvoltából.

Úgy érzem, hogy szép lassan a zombifóbiám átalakul egyfajta zombimániává. Most már tudom, hogy hogyha egy kis szorongásra, félelemre vágyom, akkor valami ilyen típusú könyvet kell olvassak. Így ajánlották nekem (jó sokan) a Razorland-trilógiát. Ígértek nekem izgalmat és álmatlan éjszakákat és be kell valljam, hogy álmatlan éjszakám nem lett tőle. De rémálmom volt és ez nem vicc. Tényleg komoly rettegést okozott nekem a történetben felbukkanó korcsok. 

De kezdjük csak az elején… pontosabban a trilógia második részéről, mert most erről szeretnék írni. 

Felhívom az olvasok figyelmét, ahogyan a fülszöveg tekintetében is tettem, hogy a bejegyzés további része spoileres azok számára, akik nem olvasták a Menedéket. 

Szóval és tettel, a történetünk ott folytatódik, hogy Pikk és Fakó bekerülnek ebbe az elzárt közösségbe, Megváltásba és megpróbálnak beilleszkedni. Ami Pikk számára igen bonyolult, hisz teljesen más közösségben, eszmék közt nevelkedett. Ez egy teljesen más világ és bevallom fel is idegesítettem magam rajta. Megőrülök attól a begyöpösödött gondolkodástól, hogy a nő csak a konyhába való és a kezébe csak fakanál való. De hála az égnek a mi Pikkünk, a vadásznő nem hagyja magát. Kapva kap az alkalmon, hogy a falakon túlra kerülhessen és ha kell harcoljon. 

Persze nem csak ő vágyott a harcra, mert én is alig vártam az előző részben megismert rettegést és izgalmat. Vártam a korcsokra. Főleg azok után, hogy Pikk elkezdte sejteni, hogy ezek bizony gondolkoznak. Már az első részben is rázott a hideg a gondolatra, mert egy dolog agyatlan zombikkal teli világban élni és megint egy másik, ahol gondolkoznak. A korcsok viselkedése nagyon idegesít, főleg, hogy a Legenda vagyok című filmre emlékeztetett. Abban voltak gondolkozó zombik és bizony azok sem ültek tétlenül… és bizony Ann is tett azért, hogy ne tudjak nyugodtan aludni. Egyre több kérdésem lett velük kapcsolatban, hogy honnan jönnek ezek a korcsok, mitől változtak meg és jesszusom mi lesz még? 

Arról nem is beszélve, amit Fakóval tettek. Épp ésszel nem lehet felfogni és meg is értem, hogy egy kicsit megrendült Fakó, de attól még ő és Pikk egy pár. A felesleges harmadik, jelen esetben tényleg felesleges. A szerelmi háromszögekkel nem vagyok mostanában kibékülve, és szerintem Kósza és Pikk egyáltalán nem illenek össze. Nem kell erőltetni. Annál inkább Pikk és Fakó- a randevújuk is olyan jót tett az én kis szívemnek... összetartoznak. Mindenképp. És punktum. 

Abszolút kedvencem lett még Oaks mama, Edmund és Hosszúpuska. Örültem annak, hogy Pikk a buta társadalmi rendszeren kívül valami jót is kapott ettől a fenti világtól. Egy szerető családot, mert hiszem, hogy ezt meg kellett ismerje. Át kellett éreznie, hogy tartozik valahova és valakihez a szerelmén kívül. Hogy erőt adjon neki. És ez meg is látszik rajta. Oaks mama pedig egy tündér, nem lehet nem kedvelni a sütésmániájával. 

A végén nem is tudom, hogy meglepődtem-e. Várható volt, hogy a sok buta ember magára hozza a bajt... fincsi függővége van, szinte kéri a folytatást- én is nekiesek nemsokára! 

Kinek ajánlom? Bár YA kategóriába van sorolva, mégis a jelenetek durvasága miatt erősebb idegzetűeknek ajánlom. Azoknak, akik nem ijednek meg egy kis véres csetepatétól, izgalomtól és nincsenek rémálmaik a zombiktól ;-) Bár ez utóbbi még engem sem riaszt el a folytatástól!!! 

Ha tetszett Dan Well: Partials – Részben ember című könyve, akkor feltétlenül olvasd el ezt a sorozatot is!

A legnézettebb zombisorozat sheriffje. Vannak, akik szeretik, vannak akik nem, de az biztos, hogy ha ő nem lenne, a csapat már régen járkálókká válva róná az utakat.

A blogturné