MFKata gondolatai

Emlékszem, amikor a Szeress, ha hazudok is c. sorozat első részét olvastam nagyon ledöbbentem azon, hogy az írónő egy picit sem próbálja meg szépíteni, gömbölyíteni a főhősnő rossz tulajdonságait. Lenyűgözött azzal, hogy mennyire reális a könyv, illetve kegyetlen. Amilyen a valóság is és tudtam, ha jön a folytatás, mindenképpen szeretném olvasni.

... a hegeknek ott kell lenniük, ahová a sors szánta őket.

Leah

Az előző rész óta eltelt pár hónap, ellenben most Leah szemén keresztül ismerjük meg a folytatást és akarva akaratlanul is az ember a helyébe képzeli magát. Ami azért megdöbbentő, mert Leah anyai érzéseivel, illetve azok hiányával egyáltalán nem tudtam azonosulni. Sőt felháborított és nagyon nehezen kezeltem.

Leah ugyanis gyermeket szült Calebnek, csak és kizárólag azért, hogy megtartsa a férfit. Ez mondjuk eleve ellenszenves, de az még inkább, ahogyan a gyermekkel bánik. Nincs fizikai bántalmazás, csak egyszerűen hiányoznak az anyai érzések a nőből.

Három gyerek után ciki vagy sem, számomra sem ismeretlen a szülés utáni depresszió. De soha az életben nem tudtam volna elfelejteni egy pillanatra sem, hogy anya vagyok és felelősséggel tartozom a gyermekeim felé. A sztori ezen oldala nagyon megviselt. Végig azon imádkoztam, hogy valami induljon be annál a nőnél, mert ezt képtelen voltam felfogni.

A nők a szemükben hordják a titkaikat, úgyhogy ha odafigyelsz, elcsípheted a hétköznapi beszélgetések alatt felvillanó heves érzelmeket.

Persze magyarázatképpen felbukkannak Leah múltjában a sötét foltok, megismerjük az érzéseit, sőt ha analizálni akarjuk, akkor az ok is megvan, hogy mitől lesz valaki ennyire számító és önző, illetve szeretetre éhes. Nem mondom, hogy elfogadom a viselkedését, de megértem. Megkedvelni egyáltalán nem tudtam. Még akkor sem, ha ő az első olyan szereplő, akin ténylegesen látszik, hogy a gyerekkorában okozott fájdalom, hogyan alakította a személyiségét, tényleg megtört. Nincs a világon az a szeretet vagy gyönyörű szempár, amitől megváltozna vagy megjavulna. Hiába van Caleb, hiába annyira erősek az iránta táplált érzések, mégis az üveg törött marad.

A szerelemben nincs logika. Belezuhan az ember, mint egy gödörbe. Aztán csak benne ragad. Jobban belehal, mint amennyire életre kel tőle.

Leah könyve nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy előkészítse a záró kötetet Leah-nak meg kell változnia ahhoz, hogy megtarthassa a szerelmét, fel kell állnia a saját magának okozott nyomorából, hogy megküzdjön az első szerelem emlékével.az átalakulás volt.

Caleb

Nagyon drukkoltam neki, hogy sikerüljön megtalálni önmagát és a szerelemhez és Calebhez vezető utat. Még akkor is, ha Oliviát jobban kedveltem... Most már tényleg kíváncsi vagyok Caleb könyvére. Vajon az ő része, milyen sötét titkokra, hazugságokra, ármányra lebbenti fel a fényt? Sikerül megtalálnia a szerelemet mindenkinek?

Tudom, hogy Leaht kevesen fogják kedvelni, még többen lesznek, akik jogosan akadnak ki a viselkedésén, de ez így reális . Sajnos a világ ilyen, Leah nem egy teljes egészében kreált karakter, hanem a világon többen is játsszanak hasonló játékot, amit ő űz. Manipulál, csal és hazudik. A szerelemért bármit.

Tarryn Fisher nagyon ért hozzá, hogy felborzolja a kedélyeket a történetével és a karaktereivel, akiket nagyon nehéz megkedvelni. Miközben a könyv könnyen olvasható és szenvedélyes, mégis megrázza az olvasót. Az elődjéhez hasonlóan ez a könyv is nagyon megosztó lett, érdemes elolvasni.