MFKata gondolatai

Romantikus pszichothriller, telis-tele titkokkal és váratlan fordulatokkal. Fedezd fel az elképesztő történet mélységeit és add át magad a borzongásnak!

A Kilenc perc nem az a könyv, ami a borítójával vonzott olvasásra. Legalábbis tuti nem az a nagy maci kinézetű pasi a borítón, ellenben a motorok. Illetve egy igazi vagány motoros sztori, azt már inkább nem fogom kihagyni!

A prológus rendkívül figyelemfelkeltő és talán szánt szándékkal félrevezető is. Az biztos, hogy én bevettem a csalit, hogy a sztori egy olyan lányról fog szólni, aki 25 évig vagyis a fél életét rabságban töltötte. Viszont hála az égnek itt szó sincs Natascha Kampusch féle fogvatartásról. 

Ginny-Ciccről mostanáig nem tudom eldönteni, hogy vajon Stockholm szindrómája van vagy csak tényleg annyira nem foglalkozott vele a családja és annyira nem voltak barátai, hogy képes volt ezt a rabságot végül magáénak tudni. Elgondolkodtató, hogy mennyire kell egy tininek/gyereknek kívülállónak lennie a saját környezetében, hogy ennyire könnyen belenyugodjon abba, hogy kiszakítják az életéből. Illetve az elrablók pár kedves szóval képesek szeretetet kicsikarni fogvatartottjuktól. 

Talán ez volt számomra a legmegdöbbentőbb. Az egész sztorit úgymond Ginny visszaemlékezéséből ismerhetjük meg, de egy pillanatig sem éreztem, hogy őt ez megdöbbentette volna. Végig beletörődő, szinte mesélő hangnemben olvasunk.

Ebből, vagyis Cicc szemszögéből nézve nem nehéz a megkedvelni sem a Grizzt vagy a bandát sem. 

És itt lép be az én kedvenc tv sorozatom a Sons of Anarchy. 

Aki látta a sorozatot az tudja, hogy mennyire összetartó és mégis mennyire brutális tud lenni egy ilyen banda. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők rosszak lennének, mert attól függetlenül tudnak szeretni, csak az értékrendjük más. Bár a tetteikre, brutalitásukra nincs mentség. Az írónő ebből a szempontból megfogta a lényeget, mert ez rettentő életszagú.

Bár nagy szerelmi fellángolásról és nagy szenvedélyekről nem beszélhetünk a könyv kapcsán, mégis van benne valami ami viszi előre a történetet. Valójában a 25 év történése van a lapokon, de ennyi mindent nem lehet besűríteni, de nagyon kíváncsi voltam, hogy mikor jön el az a pont, melyik lesz a helyzet, amikor végre Cicc azt mondja, hogy elég vagy kiderül az igazság.

Egy biztos, hogy amilyen ütős a könyv eleje, nos a vége legalább annyira ütősre sikeredett.

Ügyes a mézesmadzag végén, mármint, hogy véletlenül sincs nevén nevezve az új férj. 

Mégis a legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy ez egy sorozat. Lazán megállja a helyét egy standalone kötetnek. Az úgymond elvarratlan szálakat simán betudtam annak, hogy az élet szívás, de ettől függetlenül nagyon várom a folytatást! 

Nem kifejezett szerelmi történet ez, nem igazán tudnám besorolni. De ha ilyen a többi Rázós könyv, akkor azt hiszem ideje jobban feltérképeznem a többi könyvet is a palettán!
És persze időszerű lesz befejeznem a SOA-t is...