MFKata gondolatai

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Colleen Hoover világsikerű regénye, a Maybe Someday - Egy nap talán, melyhez Peter Griffin saját dalokat is írt. A Blogturné klub nyolc bloggere ennek örömére bemutatja Sydney és Ridge dallamokon és szövegeken átívelő, szenvedélyes történetét barátságról, megcsalásról, szerelemről és zenéről. 

Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak főszereplőit, Peter Griffint, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.

Colleen Hoovert már egy ideje a kedvenc írónőim közé sorolom, ezért igyekszem minden magyarul megjelent könyvét elolvasni. Tény, hogy mostanában minimálisra csökkent az olvasásra jutó időm (erről hamarosan egy másik postban), de a Maybe Someday annyira kiabált nekem hogy olvassam el, hogy mindent félretettem. 

Mondjuk nem volt nehéz 😀

Aki ismeri az írónő könyveit és stílusát, ami nagyon könnyed, humoros és rendkívül könnyen olvasható, az tudja, hogy miről beszélek. Például kádban nem javaslom az olvasást, mert az olvasás-lapozás-olvasás-lapozás közben csak azt veszed észre, hogy fázol, mert kihűlt a vized 😜 Én legalábbis így jártam a könyv első harmadával 😊

Szerintem én még nem olvastam olyan főszereplőről, aki halláskárosult, ami egy kicsit meglepett. Főleg azért, mert így a párbeszédeket innetől kezdve főként SMS vagy FBchat formájában olvashatjuk. Rendkívül érdekes volt és nagyon intenzív. Mert azt tudtam eddig is, hogy a kimondott szavak mennyire bántóak tudnak lenni, de jobban belegondolva vagyis Ridge szemszögéből nézve, a nonverbális jelek ugyanannyira bántóak és fájdalmasak képesek lenni, ha jobban odafigyelünk ezekre is. Vagy éppen szívbemarkó és gyönyörű. Imádtam, ahogyan bocsánatot kért Sydneytől, amikor megbántotta. Egy hang nélkül, csak a tetteivel (és most nem egy snassz csokor virágról beszélek) 

A másik nagy meglepetés a könyvben azok a dalok. Már az is elég meglepő, hogy Ridge gitározik, de még dalokat is ír... ráadásul nagyon jó dalokat! A könyv előszavában említett dalokat a történet szerinti sorrendben érdemes meghallgatni, és én is ezt javaslom. Olvasás közben hallgattam meg ezeket a dalokat és valami teljesen új dimenziót ad a történetnek. Viszont nem bírom ki és meg kell mutassam a kedvencem. Egész délután ezt dúdoltam. Figyelem! Mindenki saját felelősségre hallgassa meg, mert angoltudással rendelkezőknek akár spoileres is lehet! 

Azt tudtam, hogy Hoovernél számíthatok valamilyen mentális betegségre- szörnyű gyermekkorra és/vagy halálos betegségre. De jelen esetben a legfőbb hangsúlyt a szerelmi háromszög adta. Amit én annyira nem szeretek, mert nem szeretem a felesleges köröket. Általában már az első pár oldalon én már tudom, hogy kinek szurkolok és onnantól kezdve sokszor csak időfecsérlésnek érzem az egészet. Most is tudtam, hogy Sydney és Ridge lesz a nyerő, de azt nem tudhattam, hogy milyen úton-módon lesznek ők egy pár, hisz Ridge már elkötelezte magát Maggie mellett. Syd és Ridge érzéseit, gondolatait váltott szemszögön keresztül végig követhetjük és egyre bizonytalanabb lettem, hogy valaha is egymáséi lesznek. Egyikük sem a csalfa vagy a "mindnkinátgázoló" típus, mi több nagyon hamar megkedveltem őket. És sajnos Maggiet is. Nem tudtam, hogy melyik párosnak szurkoljak. Életemben először tudtam elképzelni, hogyan lehet valakibe akaratlanul is beleszeretni, még akkor is ha elméletileg a szíved másé. Teljesen átéreztem mindhármuk vívódását, de semmilyen kiútat nem láttam belőle, úgy hogy ne sérüljön senki véglegesen. 

Colleen! Miközben a szereplők szívét törted össze, az enyémet is darabokra zúztad. 

Eddig is tudtam, hogy imádom a könyveid és most a Maybe Someday ebben csak megerősített. A Confess könyvheti megjelenése előtt, még elolvasom a Never, nevert is! 

Slammed és/vagy Hoover rajongóknak ez kötelező olvasmány. Illetve ha szereted a Rubin pöttyöst, azaz a New Adult könyveket, a zenészekről szóló könyveket, a verseket, akkor feltétlenül olvass bele ebbe a könyvbe is!