MFKata

• 3 kisfiú anyukája • műkörömépítő • blogger • twimom • moly • sorozatfüggő • hobbicukrász •

Kapcsolat

 Moly.hu    Goodreads    Facebook
 Snitt    Pinterest   
   

Mérföldkövek

Legnagyobb napi letöltés 2014. május 26 1328
Legnagyobb havi letöltés 2015. április 11 246
Legtöbbet látogatott post 2016-ban 2915

0>> 2012. január 13.
1 000>> 2012. június
10 000>> 2013. április
50 000>> 2013. december
75 000>> 2014. május
100 000>> 2014. augusztus
200 000>> 2015. szeptember

Google+

Rendszeres olvasók

Látogatók

Ti ezt olvassátok tőlem

2012. július 19., csütörtök

A magas fallal körülvett kertben, elrejtve egy kicsiny, csendes ház mögé, a legkisebb kisvárosban van egy almafa, melyről az a hír járja, hogy különleges gyümölcsöt terem. Ebben a ragyogó első regényben Sarah Addison Allen erről az elvarázsolt fáról mesél, és azokról a rendkívüli emberekről, akik a kertet gondozzák… 

A varázslatos Waverley-kert 

A Waverley család tagjai mindig is különös emberek voltak. Sajátos képességeiknek köszönhetően még szülővárosukban, az Észak-Karolina állambeli Bascomban is idegenekként kezelik őket. Még a kertjük is messze földön híres makacs almafájáról, mely jövőbelátó almákat terem, és ehető virágairól, melyek különleges hatással vannak arra, aki elfogyasztja őket. A Waverley-k generációi gondozták már ezt a kertet. Múltjuk a földjébe ivódott. Ahogyan a jövőjük is. 

Claire Waverley sikeres party-szerviz vállalkozást működtet: különleges növényeiből ételeket készít. Sarkantyúvirágból, ami segít megőrizni a titkokat, és árvácskából, ami szófogadóvá teszi a gyerekeket, tátikából, amitől azt reméli, sikerül elterelnie magáról szerelmes szomszédja figyelmét. Megismerkedhetünk hajlott korú nénikéjével, Evanelle-lel is, aki arról híres, hogy meglepő ajándékokat osztogat mindenkinek, melyek később hátborzongatóan hasznosnak bizonyulnak. Ők a Waverley-k utolsó leszármazottai, és persze Claire rebellis húga, Sydney, aki az első adandó alkalommal elmenekült Bascomból, magára hagyva Claire-t, ahogyan anyjuk is tette évekkel korábban. 
Amikor Sydney váratlanul hazatér saját kislányával, Claire csendes élete a feje tetejére áll – a védelmi vonallal együtt, melyet oly gondosan húzott meg sebezhető szíve körül. Amikor a két testvér ismét együtt él a házban, ahol felnőttek, Sydney számba veszi, mi mindent hagyott maga mögött, Claire pedig minden erejét megfeszítve próbálja begyógyítani a múlt sebeit. És a testvérek hamarosan rádöbbennek, hogy meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak az örökségükkel és egymással, ha valaha még otthon szeretnék érezni magukat Bascomban.

Véleményem

Már fogalmam sincs, hogy mikor találkoztam a könyvvel először, de nagyon régóta szemezgettem vele. Hála a szemfüles molyos társadalomnak, sikerült nagyon jó áron hozzájutnom és így elolvasni
Első érzésre az mondanám, hogy nagyon hasonlít az Átkozott Boszorkák című filmre. Aztán szépen átgondolva azonkívül, hogy két nővér a szereplője és van benne bűvölet és egy kis családon belüli erőszak, nos azonkívül nincs több hasonlóság. Vagyis lehet hogy van, de engem úgy elbűvölt a történet, hogy képtelen vagyok elfogultság nélkül nyilatkozni. 
Szó szerint. Mert ebben a könyvben nem mágia van, hanem bűvölés, ráhatás, látomások, bolondos megérzések. És ezek számomra teljesen kézzel fogható és hétköznapi dolgok. Szerintem mindegyikünknek volt már dejavu érzése, vagy rossz előérzete vagy valami, ami megsúgta, hogy merre kell menni az úton. Arról nem is beszélve, hogy a növényeknek biztosan van valami "hatásuk". Gondolunk csak nagyanyáink vagy azok nagyanyáikra...
A én nagy kedvencem Evanelle. Nagynénit is ilyet kíván magának az ember. Aki tudja (vagy megérzi), hogy mikor lesz szükséged valamire. Ráadásul egy nagyon kedves és humoros hölgyről beszélünk és kész voltam, hogy képes volt leülni a lépcső elé, csakhogy férfi fenekeket nézegessen (végre nemcsak nekem mániám a 3F vagyis a FormásFérfiFenék)
Tetszett a gondolat, hogy Bay azért jött a világra, pontosabban Sydney életébe, hogy megmutassa minek hol van a helye, mert ő erre képtelen. Hiszem, hogy a gyermekek akkor és azért jönnek a világra, hogy tanítsanak nekünk valamit. Mindenkinek mást. Jó volt olvasni, hogy nemcsak nekem ez a véleményem.
És az almafa. Ő az egyetlen igazán varázslatos a kertben és szerethető. Főleg, hogy érzései vannak és egy igazi családtag. Kíváncsi leszek, hogy a mi almafánk is ilyen lesz-e?
A történet nem bővelkedik hatalmas titkokban, de aprókban annál inkább... ez az, amiért képtelen vagy abbahagyni. Számomra ilyen egy igazi újraolvasós könyv. Amikor befejezve is a történetre gondolok és csak mosolygok. A történet életszerűsége és boldog vége elhiteti velem is, hogy az élet szép és minden jóra fordul. Azt hiszem új kedvencet avattam.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed!

Ha a blogról elviszel valamit,
kérlek jelöld meg az oldalam forrásként!

Facebook

Értékelés

★ ★ ★ ★ ★
Tökéletes.
Többször is újraolvasnám!
★ ★ ★ ★
Nagyon jó.
Lehet, hogy elolvasom még egyszer.
★ ★ ★
Jó, de nem annyira.
Nem valószínű, hogy újraolvasom.
★ ★
Nem rossz, de nem is jó.
Nem szeretném újraolvasni.
Borzalmas.
Időpocsékolás.

Keress rá...

Blogarchívum