MFKata gondolatai

Amikor Sydney váratlanul hazatér saját kislányával, Claire csendes élete a feje tetejére áll – a védelmi vonallal együtt, melyet oly gondosan húzott meg sebezhető szíve körül. Amikor a két testvér ismét együtt él a házban, ahol felnőttek, Sydney számba veszi, mi mindent hagyott maga mögött, Claire pedig minden erejét megfeszítve próbálja begyógyítani a múlt sebeit. És a testvérek hamarosan rádöbbennek, hogy meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak az örökségükkel és egymással, ha valaha még otthon szeretnék érezni magukat Bascomban.

Véleményem

Már fogalmam sincs, hogy mikor találkoztam a könyvvel először, de nagyon régóta szemezgettem vele. Hála a szemfüles molyos társadalomnak, sikerült nagyon jó áron hozzájutnom és így elolvasni

Első érzésre az mondanám, hogy nagyon hasonlít az Átkozott Boszorkák című filmre. Aztán szépen átgondolva azonkívül, hogy két nővér a szereplője és van benne bűvölet és egy kis családon belüli erőszak, nos azonkívül nincs több hasonlóság. Vagyis lehet hogy van, de engem úgy elbűvölt a történet, hogy képtelen vagyok elfogultság nélkül nyilatkozni. 

Szó szerint. Mert ebben a könyvben nem mágia van, hanem bűvölés, ráhatás, látomások, bolondos megérzések. És ezek számomra teljesen kézzel fogható és hétköznapi dolgok. Szerintem mindegyikünknek volt már dejavu érzése, vagy rossz előérzete vagy valami, ami megsúgta, hogy merre kell menni az úton. Arról nem is beszélve, hogy a növényeknek biztosan van valami "hatásuk". Gondolunk csak nagyanyáink vagy azok nagyanyáikra...

A én nagy kedvencem Evanelle. Nagynénit is ilyet kíván magának az ember. Aki tudja (vagy megérzi), hogy mikor lesz szükséged valamire. Ráadásul egy nagyon kedves és humoros hölgyről beszélünk és kész voltam, hogy képes volt leülni a lépcső elé, csakhogy férfi fenekeket nézegessen (végre nemcsak nekem mániám a 3F vagyis a FormásFérfiFenék)

Tetszett a gondolat, hogy Bay azért jött a világra, pontosabban Sydney életébe, hogy megmutassa minek hol van a helye, mert ő erre képtelen. Hiszem, hogy a gyermekek akkor és azért jönnek a világra, hogy tanítsanak nekünk valamit. Mindenkinek mást. Jó volt olvasni, hogy nemcsak nekem ez a véleményem.

És az almafa. Ő az egyetlen igazán varázslatos a kertben és szerethető. Főleg, hogy érzései vannak és egy igazi családtag. Kíváncsi leszek, hogy a mi almafánk is ilyen lesz-e?
A történet nem bővelkedik hatalmas titkokban, de aprókban annál inkább... ez az, amiért képtelen vagy abbahagyni. Számomra ilyen egy igazi újraolvasós könyv. Amikor befejezve is a történetre gondolok és csak mosolygok. A történet életszerűsége és boldog vége elhiteti velem is, hogy az élet szép és minden jóra fordul. Azt hiszem új kedvencet avattam.