MFKata gondolatai

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Vélemény

Köszönöm @Greylupus, hogy addig győzködtél, amíg elolvastam :-)
Rose már a kezdetektől szimpatikus volt nekem, mert igazi tökös csaj, aki ha kell odamondogat. Végre egy főhősnő, akit nem kell "úgy" megmenteni és tisztában van magával, reális önkritikával. Ez nagyon tetszett!

Féltem tinitörténetet olvasni, de ez is feleslegesnek bizonyult. Visszarepültem az időben és újra 17 évesnek éreztem magam. Annak minden örömével és bánatával együtt. Mert ugye a pletykák, a szárnypróbálgatások, a bál az minden tinikor alapja. Néha úgy éreztem, hogy Rose én vagyok. Vagy én vagyok Rose? ;-))

De itt ugye voltak vámpírok. Vagyis nem egyszerűen vámpírok, hanem morák, dampyrok és strigák. Ettől is megijedtem az elején, mert féltem, hogy bonyolult lesz megkülönböztetni őket. De az írónő ezt is zseniálisan megoldotta. Semmi bonyodalom, semmi cifra, de mégis érdekes! Nagyszerű megoldás!

Mi a probléma? Dimitrij vagyis az ő hiánya a végén, mert így kénytelen vagyok továbbolvasni

és beszerezni a teljes sorozatot. Úgy gondoltam, hogy én nem igazán szeretem az orosz embereket/karaktereket. De hatalmasat koppantam. Imádom Dimitrijt. Az orosz akcentusát és a kemény külső mögötti imádnivaló fickót. Tetszett a realitása, de azt képtelen vagyok elfogadni, hogy a szerelemüknek kampec...

Lissa. Még egy meglepetés, miszerint nem a főhősnőnek jutott a szupererő. Bár féltem, hogy átesik a ló túloldalára Lissa, de hála az égnek nem és végül ez a szerelmi szál is kigabalyodott. Szurkoltam neki és Christiannak, bízva abban, hogy egymást jó irányba húzzák majd. A szerelmi szálakkal is szépen bánt az írónő. Nem volt sok, nem volt szerelmi háromszög, aminek most külön örültem.

Akárhonnan nézem, ez egy jól megírt és jó alapsztorival rendelkező kiváló könyv, aminek a polcomon a helye csak szegény férjem fogja a fejét!