MFKata

• 3 kisfiú anyukája • műkörömépítő • blogger • twimom • moly • sorozatfüggő • hobbicukrász •

Kapcsolat

 Moly.hu    Goodreads    Facebook
 Snitt    Pinterest   
   

Mérföldkövek

Legnagyobb napi letöltés 2014. május 26 > 1328
Legnagyobb havi letöltés 2015. április > 11 246
Legtöbbet látogatott post 2016-ban > 2915

0>> 2012. január 13.
1 000>> 2012. június
10 000>> 2013. április
50 000>> 2013. december
75 000>> 2014. május
100 000>> 2014. augusztus
200 000>> 2015. szeptember

Rendszeres olvasók

Látogatók

Ti ezt olvassátok tőlem

2012. július 5., csütörtök



Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké.
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba.A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús,
soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…

Véleményem

Egy-két értékelésbe futottam bele és ezek alapján felkeltette az érdeklődésem. Aztán láttam, hogy szellemekről van szó. Ilyet még nem olvastam, de mindig is borzongatott a téma. Meg sem tudom mondani, hogy mennyi dokumentumfilmet néztem meg... és ugye nem elhanyagolható a tény sem, hogy én hiszek bennük...

Rövid bemutató után rögtön a tárgyra tér a könyv. Szellemek. Nem kellett sokáig várni és máris kezdődött az izgalom. Annyira, hogy tényleg faltam az oldalakat. Mindig történik valami, mindig kaptam egy kis információt, ami miatt nem tudtam abbahagyni megálljt csak a szervezetem tudott parancsolni, amikor úgy döntött, hogy kis pihenésre van szüksége. Számítottam izgalmas részekre, de arra nem számítottam, hogy ez végigkíséri a könyvet. 

De ez nem volt elég. Szép lassan betértek a megszokott fantasy-lények és ezzel szépen meg is nyert magának a könyv és az írónő!

Simon és Derek. Már az elejétől kezdve szimpatikusabb volt Simon. Szeretem a humoros figurákat, nem bírom a morgós embereket. Folyton morogni és semminek nem örülni... Illetve lehet, hogy az én értelmezésem volt rossz, de nekem az izzadság nem egyenlő a kellemes férfiillattal. A kettő nálam nem ugyanaz. Hiába kapom meg a mentséget a végén Derek izzadására, de ez valahogy visszataszította őt a barát/bátyus kategóriába. 

Rae-től félek. Szerintem valami nem stimmel vele és ez végigkísért a történeten. Az hagyján, hogy szerintem nincs szuperereje, de nekem sunyinak tűnik. 

Tori bár ő sem normális, de legalább őszinte. Egyelőre nekem úgy tűnik, hogy ő kiesik a Variánsok társadalmából, mert ő egyszerűen pszichopata. De hol van még ugye a trilógia vége? ;-)

A családi szálak is hatalmas meglepetéseket hoztak...

Viszont a vége. Azt hittem kapok legalább egy nyitott kérdésre választ. De nem. Sőt! Még több nagy kérdés a végére, megfejelve a kíváncsiságom a következő részre. Kérdem én, hogy szabad így befejezni egy könyvet? Őrületbe kergetve az olvasót, hogy még több izgalomra áhítozzon...

Kedvenc-gyanús sorozat!!!




2 megjegyzés:

  1. Én nem rég fejeztem be a második részét és hát nem is tudom. :oS Remélem, hogy hamar el fogod majd tudni azt is olvasni, kíváncsi lennék a véleményedre ezek után. :o)

    VálaszTörlés
  2. Már elkezdtem... nagyon kíváncsi vagyok. Még az "ízlésörségem" véleménye is elég megoszló...

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed!

Ha a blogról elviszel valamit,
kérlek jelöld meg az oldalam forrásként!

Facebook

Értékelés

★ ★ ★ ★ ★
Tökéletes.
Többször is újraolvasnám!
★ ★ ★ ★
Nagyon kellemes.
Lehet, hogy elolvasom még egyszer.
★ ★ ★
Jó, de nem ájultam el tőle.
Nem valószínű, hogy újraolvasom.
★ ★
Nem rossz, de nem is jó.
Nem szeretném újraolvasni.
Borzalmas.
Időpocsékolás.

Keress rá...

Blogarchívum