MFKata

• 3 kisfiú anyukája • műkörömépítő • blogger • twimom • moly • sorozatfüggő • hobbicukrász •

Kapcsolat

 Moly.hu    Goodreads    Facebook
 Snitt    Pinterest   
   

Mérföldkövek

Legnagyobb napi letöltés 2014. május 26 > 1328
Legnagyobb havi letöltés 2015. április > 11 246
Legtöbbet látogatott post 2016-ban > 2915

0>> 2012. január 13.
1 000>> 2012. június
10 000>> 2013. április
50 000>> 2013. december
75 000>> 2014. május
100 000>> 2014. augusztus
200 000>> 2015. szeptember

Rendszeres olvasók

Látogatók

Ti ezt olvassátok tőlem

2012. augusztus 2., csütörtök

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. 
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. 
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. 
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?


Véleményem

Ritkán olvasok véleményeket, kritikákat. De ennél óhatatlanul belefutottam. Nem tudtam hova tenni és nagy volt a félelmem. Féltem, hogy ez az új stílus nekem sem jön be. De a kíváncsiság hajtott...

Így elkezdtem a könyvet. Nos az elején úgy éreztem, hogy sajnos a félelmeim beigazolódni látszódnak. 
A NYIHA megjelenésével fél óra nevetést kreáltam és kicsit pihentetnem kellett. Talán pont ez volt a nyitja. A következő száz oldalt érdeklődéssel olvastam. Kíváncsi voltam, hogy vajon mi is ez a nagy könyv. A furcsa szavakhoz társult ugye a beszéd stílusa és a ruhák, találmányok. Az ételekről nem is beszélve ;-) Aztán ismét kis pihenés és az olvasóm híjján Miss Tarabotti történetét folytattam...

Szerintem itt változhatott valami bennem, mert most már tényleg érdekelt a történet és jókat tudtam kacagni a karaktereken, a szócsatákon és a különleges szituációkon. Így a vége felé már egyenesen szerettem. Lefoglalt és megnevettetett és Lord Maccon... lehet jövőre szavazni fogok rá az álompasi címért? ;-)

Egyet tudok biztosan. A következő részt is el fogom olvasni. Mert a történet csodák csodájára nem függővéggel zárult, azért a folytatás lehetősége benne van. (És ez is piros pontot érdemel).

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed!

Ha a blogról elviszel valamit,
kérlek jelöld meg az oldalam forrásként!

Facebook

Értékelés

★ ★ ★ ★ ★
Tökéletes.
Többször is újraolvasnám!
★ ★ ★ ★
Nagyon kellemes.
Lehet, hogy elolvasom még egyszer.
★ ★ ★
Jó, de nem ájultam el tőle.
Nem valószínű, hogy újraolvasom.
★ ★
Nem rossz, de nem is jó.
Nem szeretném újraolvasni.
Borzalmas.
Időpocsékolás.

Keress rá...

Blogarchívum