MFKata gondolatai

Sarah MacLean nevére anno Lanore hívta fel a figyelmem és ha ő azt mondja egy történelmi romantikus könyvről, hogy el kell olvasnom, akkor az bizony tényleg a legek kategóriájába sorolható. Tavaly télen sort is kerítettem rájuk és egy szuszra el is olvastam az első két részt. Természetesen ezek után én is körmömet rágva vártam a folytatást. 

Ami Juliana Fiori személyében meg is érkezett. Akik olvasták az előzményeket, számukra nem ismeretlen a név, illetve az sem, hogy ezek a kötetek bár összekapcsolódnak mégis egymástól független történetet mesélnek el. Mégis ajánlom az első kötettől való olvasást, mert nincs annál kellemesebb, mint egy új történetben régi kedves szereplőkkel „találkozni”. 

Az jól ismert Ralston ikerpár féltestvére, Juliana kerül középpontba és nem hazudtolja meg olasz származását: egy igazi pörgős, temperamentumos, szókimondó ifjú hölgy, akit első pillanatban megkedveltem. 

Főleg azért, mert voltam olyan szerencsés, hogy a könyv egy részét Olaszországban olvastam és szinte első kézből láthattam, hogy mennyire tüzes népről is van szó, így azt kell mondjam, hogy az írónő teljesen reálisan festette le nekünk Juliana szenvedélyességét. 

Az viszont meglepő volt, hogy a férfi főszerepet a mindig hüvős, mi több kicsit rátarti hencegő herceg kapta. Sőt Leighton herceg szíve mégsem olyan zord és hideg, mint amennyire megismertük. Minél többet tudtam meg róla, annál inkább zártam a szívembe, mert kiderült, hogy mennyire fontos neki a családja, minden lépését az irántuk érzett szeretete vezérel. 

Ketten együtt igazi ellentétet alkotnak, hisz egyikük tüzes a másikuk hűvös. Ennek ellenére úgy vonzották egymást, mint a mágnes és minden találkozásukkor szikrák pattognak az elfojtott szenvedélytől. A szócsatáik, huzavonáik, a fogadásuk is mind ennek ékes példája és mégis együtt alkotnak egy kerek egészet. 

Nagyon drukkoltam nekik, a gördülékeny stílus pedig egyáltalán nem segített abban, hogy a zárókötet jól kiélvezhessem és sokáig olvashassam, mert csak úgy faltam a lapokat. 

Egyszerűen nem lehet megálljt parancsolni az olvasó kíváncsiságának! 

Aki ismeri az írónő könyveit az tudja, hogy számíthat humorra, romantikára és perzselő szenvedélyre. Aki pedig nem ismeri, az azonnal pótolja a hiányosságát, mert biztosan nem fog csalódni. Történelmi romantikus történetek kedvelőinek alapkövetelmény a sorozat. 

Olvasva mindhárom részt, látva egyben az egész történetet, nem tudnék kedvenc szereplőt vagy történetet mondani. Csak azt, hogy ez egy igazi kedvenc sorozat lesz, amitől nem tudok búcsút venni. Biztosan újraolvasom még A csábítás kilenc szabályát.

Idézetek

Kegyelmes uram, én bármikor elismerem, hogy elvesztettem egy csatát, de egy háborút soha nem adok fel.

Szenvedélyre mindenkinek szüksége van. Egy nagy adag szenvedély az élet bármely területén jól jön.

Még egy rideg herceg sem élhet tűz nélkül.

De a szerelmi történetek mindig így kezdődnek: fellángolás, szenvedély, odaadás. De mi történik akkor, amikor a szenvedély lángja kihűl, és az odaadás törődés fárasztóvá válik?

Nincs pompásabb lakoma annál, mint amelyet házasságkötés céljából rendeznek...

Egy jó angol házasságban nincs helye szenvedélynek.

Szerintem mindent csak úgy érdemes csinálni, ha azt jól csinálja az ember.