MFKata gondolatai

Hosszú várakozás után végre olvashatjuk a Hó, mint Hamu trilógia második részét a Twister Média jóvoltából és megismerhetjük Meira további küzdelmét a Télországának megmentéséért!

Tartsatok velünk a blogturné három állomásán, ahol a bloggerek véleménye mellett egy nyereményjátékot is találtok, melyen megnyerhetitek a Jég, mint tűz egy példányát!

A 2015-ös év hatalmas kedvence volt a Hó, mint hamu és már tűkön ülve vártam a folytatást. Több, mint két év után végre januárban a kezemben is tarthattam…

Viszont hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez a rész ugyanolyan jó volt, mint az előző. Sajnos a hónapok múlásával az emlékeim is meghalványultak az előzménnyel kapcsolatban, de annyi bizonyos volt, hogy nagyszerű alappal rendelkező és felettébb izgalmas kezdőrészt olvashattam.

Ehhez képest ez a második rész leírásokban, illetve politikai játszmákban gazdagabb és talán ezért is volt sokkal nehezebb a cselekmény fonalát felvennem. Az tény, hogy ha egymás után olvastam volna a részeket, akkor ez kevésbé lett volna zavaró.

Három hónappal vagyunk a Télország felszabadítása után, de még mindig nagyon feszélyezett az ország sorsa. Ez érezhető Meirán is, akiben még erős a gyanú, hogy kemény küzdelem vár még rá, ezért igyekszik szövetségeseket szerezni. 

Útnak is indul Theronnal, ahol szép sorban megismerhetjük a környező Évszakországokat és a Rigmuskirályságokat is, ami az írónő stílusából kiindulva rendkívül részletes és háttérinformációkkal tűzdelt. Senki nem mondhatja, hogy a világfelépítése nincs rendesen kidolgozva. 

Természetesen ennek az útnak van még egy kis adaléka, hogy meg kell keresni a Bűvösség Barlangjának kulcsait, melyet a Fényességes Feloldozás Rendje rejtett el a különböző országokban. A lassabb leíró részeket, ez a nyomozás pezsdítette fel kissé, mitöbb folyton eszembe jutott a Nemzet Aranya című film is. Olvasás közben úgy éreztem, mintha hasonló filmet néznék. Aki szereti az ilyen hasonló Indiana Jones típusú kalandos filmeket, azok hozzám hasonlóan jól fognak szórakozni.

Sokáig gondolkoztam, hogy mi nem tetszik nekem Meira-n. Anno nagyon kedveltem a karakterét, de a könyv elején alig ismertem rá. Aztán rájöttem, hogy ez a királynői szerep miatt van, mert ez egyáltalán nem ő. Ehhez a felismeréséhze persze Meira karakterfejlődésének is köze van,  hisz a könyv végére, amikor felgyorsulnak az események, akkor a régi harcos Meira újra magára talál.

És persze Mather is. A váltott szemszögön keresztül az ő változását is nyomon követhetjük, ami igazán az előnyére vált. És ennek hatására alig vártam, hogy végre újra találkozzanak Meirával és egymásra találjanak!

Bár sajnos a szerelmi szál, kalandregény lévén nem túl hangsúlyos, de én mégis nagyon izgulok értük. Na meg az egész világ sorsáért. Ahogy fentebb már említettem az utolsó részben igencsak felpörögnek az események, fordulatokban nem szenved hiány, ahogyan kínzó függővégben sem. Azt hiszem, hogy az utolsó kötet nagyon ütősnek ígérkezik. 

A cselekmény lassabb sodrása ellenére is úgy gondolom, hogy a Hó, mint hamu még mindig az egyik legjobb kalandregény, amit mostanában olvastam és nagyon ajánlom azoknak, akik szeretik a kalandos könyveket. Én pedig bízom zárókötet minél előbbi megjelenésében, ami a Frost like Night címmel már 2016-ban megjelent, a sorozathoz hűen ennek is gyönyörű borítója van.

Nagyon várós!!!