MFKata gondolatai

– Nem vagy hétköznapi, Gwendolyn – suttogta, miközben finoman végigsimított a hajamon. – Egészen rendkívüli vagy. Nem szükséges birtokolnod a holló hatalmát ahhoz, hogy számomra különleges légy. – Az arca ekkor még közelebb került hozzám. Amikor az ajka a számhoz ért, le kellett hunynom a szemem.

Oké, akkor most elájulok.

– Megtennéd, hogy egy percre elhallgatsz? Most épp össze kell ugyanis szednem minden bátorságomat, hogy szerelmet valljak neked. Az ilyesmikben egyáltalán nincs gyakorlatom. – Tessék?– Beléd szerettem, Gwendolyn.– Tényleg?

– Igen, tényleg. Tudom, hogy még egy hete sem ismerjük egymást, és eleinte eléggé… gyerekesnek találtalak, és valószínűleg undokul is viselkedtem veled. Borzasztóan bonyolult a személyiséged, soha nem lehet tudni, mit fogsz tenni legközelebb, és néhány dologban még ijesztően… tapasztalatlan vagy. Néha szeretnélek észhez téríteni.

– Oké, tényleg feltűnően gyakorlatlan vagy, ami a szerelmi vallomásokat illeti.

Amikor megcsókolsz, Gwendolyn Shepherd, az olyan, mintha elveszteném a kapcsolatot a szilárd talajjal. Fogalmam sincs, hogyan csinálod, vagy hol tanultad. Ha egy filmből, akkor mindenképpen meg kell néznünk együtt. – Egy pillanatra elhallgatott. – Amit tulajdonképpen mondani akartam: amikor megcsókolsz, akkor semmi mást nem akarok többé, mint téged érezni, és a karomban tartani.