MFKata gondolatai

Amy Tintera Reboot sorozata kicsit más irányból közelíti meg az élőhalottak világát. Bár anno picit csalódott voltam, hogy nincsenek "csoszogók" mindenfelé, de ettől függetlenül a történet megmaradt bennem annyira, hogy a folytatásra is kíváncsi legyek. 

Rögtön az elején kitérnék arra, hogy a borító egyetlen jó tulajdonsága, hogy tökéletesen passzol az előző részhez: ugyanolyan szörnyű. Sajnálom, de ezen nem tudok szépíteni. Viszont hála az égnek a borítóról alkotott véleményem teljesen ellentétes a könyvről alkotott véleményemmel. 

Most, hogy már nem ismeretlenek a szereplők és nem vártam semmilyen agyzabáló élőholtat, sokkal jobban át tudtam adni magam a történetnek. 

Mivel a törtétnet pontosan ott folytatódik, ahol abbahagytuk, szinte azonnal beugrott minden. Megérkeztünk az újjászületettek rezervátumában, ahol a nagy csodát vártuk. Ahogy az várható volt, hatalmas csalódás lett belőle. 

Kicsit tartottam attól, hogy az egész könyv arról fog szólni, hogy hogyan oldják meg ezt a konfliktust a rezervátumban, de a könyv második felétől igazán felgyorsulnak az események. 

Callum és Wren váltott szemszögének köszönhetően, amúgy is mozgalmasabbnak a tűnnek az események. Amikor külön utakra is kényszerülnek és mindkettőjük körül felgyorsulnak az történések, nos akkor válik igazán pörgőssé a könyv. Izgalmas és cselekménydús történettel számoljatok. 

Már csak azért is, mert a szerelmi szál, hasonlóan az első részhez nem domináns, de én ezt egy percig sem bántam. Pont annyi érzelem és romantika van benne, amennyi egy ilyen történetben szükséges. Szükséges, kellemes, de nincsenek benne felesleges drámák, amik elveszik a figyelmet a fő cselekményről. 

Ahogyan a szereplőink is mentesek mindenféle allűrtől, sőt kettejük személyiségfejlődése igazi pozitívum. A könyv végére teljesen egy hullámhosszra érnek, mind szívben és mind tehetségben. Anélkül, hogy bármelyikük elvesztette volna valódi énjét. Wren megmaradt az igazi badass csajnak, míg Callum, annak a cuki fiúnak, akit megismertünk. Bár egy kicsit azért ő is bekeményített 😜

Viszont a vége teljesen meglepett. Fogalmam sincs, hogy honnan szedtem, hogy ez egy trilógia. Mondjuk mostanában mindent három részre bontanak (azt is, amit nem kéne), de én végig abban a tudatban voltam, hogy ez tuti nem a végkifejlet. Tuti lesz még valami. De nem. Meglepődtem. És csalódott vagyok, mert én még szívesen olvastam volna tovább.

Bár ésszel felfogom, hogy ez így jó, nem kellene továbbhúzni, mint a rétestésztát, valamint az írónő tökéletesen elvarrt minden szálat, de akkor is 😇 

Ahogyan azt már említettem az előzmény postjában, ez egy igazi kalandos disztópia. Ezért a YA disztópiák kedvelőinek, mint pl Beavatott vagy Részlegesek mindenképpen kellemes szórakozást fog nyújtani.

Játsszunk!!!