MFKata gondolatai

Nem is tudod, mit szeretnél, míg az öledbe nem hullik.

A Vörös pöttyös rajongók körében nagyon kevés azok száma, akik még nem olvasták a Tökéletes kémiát és/vagy ne ismernék Simone Elkeles nevét.
Igaz, hogy a blogon csak a Tökéletes kémia első része van fent (az is az őskorból) mégis tudnotok kell, hogy a top kedvenc sorozatok egyike! Team Carlos!!! 😍

Ezért érzem úgy, hogy a magyar piacon bizony el van hanyagolva Simone, de talán az új könyvének megjelenésével ez változni fog (ami igazából csak nekünk új, hisz az eredeti megjelenés éve 2006)

Ez az évszám csak azért fontos, mert egy 11 éves történetről van szó. Az elmúlt évek eseményei valamint a politika sem előnyére formálta a könyv alaphelyszínét, Izraelt. Kár lenne tagadnom, hogy bennem egyáltalán nem volt egy pici ellenérzés sem.

Amyt is a repülőtéren ismerjük meg, ahol izraeli édesapjával (akivel nincs túl szoros kapcsolata) arra várnak, hogy Izraelbe utazzanak, hogy megismerje annak szülőföldjét és családját. 

Teljesen megértettem Amyt, mert bennem is hasonló gondolatok merültek fel az utazás kilétével kapcsolatban (mi lesz vele idegen földön, ráadásul háborúban és idegen emberekkel stb).

Ismerve az írónő stílusát el sem tudtam képzelni, hogy ebből hogyan lesz egy romantikus és rendkívül szórakoztató YA történet. Aggódtam, hogy ez talán teljesen más stílusú lesz és hatalmasat csalódtam, de a legkellemesebb fajtából. 😉

Pontosan úgy festi le Izraelt , amilyenek mindannyiunknak kéne látnunk kéne sokunknak: nem egy állig felfegyverkezett katonákból álló, tankokkal és bombákkal teli földet, hanem egy gyönyörű és gazdag történelmű helyet. A Masadai kirándulás után, bakancslistára kellett tennem azt a helyet is!

Bár Amy eleinte nem volt túl szimpatikus, mert egy tipikus amerikai tiniként viselkedett (hiába is igyekezett ezt tagadni), viszont a hetek leforgása alatt teljesen átalakul egy saját stílusú, de igazán szerethető karakterré. Megmaradnak a tini allűrök, de most már nyitott szemmel jár és képes észrevenni az őt körülvevő szépségeket és a hőn áhított családot. 

Már az első pillanattól kezdve erős a kémia Amy és Avi között és annyira örültem, ahogyan kettejük között alakulnak a dolgok. A kezdeti nehézségek ellenére sincs benne semmi túlzás vagy kertelés. Hallgatnak az ösztöneikre és nem komplikálják túl az egészet. Amit ki akarnak mondani, kimondják. Legyen az jó vagy rossz. A kettejük kapcsolatának szépsége pont az egyszerűségében rejlik.

Nem mondom, hogy Avi megugrotta Carlos Fuentes szintjét (ami mondjuk extra magas), de nagyon közel került a szívemhez.

A történet számomra kerek egész lett, nem tipikus happyend, de én mégis mosolyogva csuktam be az olvasóm, mert bármi is történik ezek után, Amy már nyertesként került ki az úgymond tönkretett vakációjából. Mégis a legnagyobb örömömre lesz, vagyis van folytatása Amy történetének, konkrétan ez egy trilógia nyitókötete. Remélhetőleg nagyon hamar olvashatjuk.

Nem állítom, hogy a könyv akkora kedvenc lett, mint anno Alex története (Tökéletes Kémia), mégis magával ragadott, elvarázsolt és nagyszerűen szórakoztam az  olvasása közben. Egy jó könyv definíciója, pedig szerintem ez. Ha egy jó VP könyvet szeretnél, ezt el kell olvasnod!