MFKata gondolatai

A Titanic, a valaha épített legnagyobb hajó első útjára indul, és egy különleges család élete darabokra hullik…

A húszéves Edwina Winfield angliai eljegyzéséről tart haza családjával, amikor a tragédia bekövetkezik. Öt fiatalabb testvérével együtt beszáll a Titanic egyik mentőcsónakjába, de anyjuk nem tart velük. Nem hagyja el a férjét, akinek a lány vőlegényével együtt a süllyedő hajón kell maradnia.

San Francisco-ba visszatérve Edwina egy csapásra felnőtté válik. Irányítja a családi vállalkozást, neveli kistestvéreit, próbálja összetartani a népes famíliát. Ám néha-néha, amikor az emberfeletti munka engedi, elsiratja a Titanicon maradt szeretteit. Csak anyja miatt táplál felemás érzéseket: sehogy sem tudja megérteni, hogyan lehetett erősebb az asszony szerelme a gyermekei iránt táplált szereteténél.

Edwina hosszú éveken keresztül tartózkodik minden romantikus kapcsolattól, ám amikor az ő életébe is belép valaki, akiért minden áldozatra kész lenne, megbékül anyja emlékével…

Véleményem

  Az könyv eleje, ami konkrétan a Titanic süllyedésével foglalkozik rettenetesen megrázó. Rég olvastam, így nem emlékeztem, hogy mi fog történni és nagyon izgultam mi lesz Alexis-szel és végigsírtam, amíg újra egymásra nem találtak... még mindig ledöbbent, hogy a Titanic katasztrófája, ahogyan percre pontosan kísérjük végig a történéseket...

A könyv nem tipikus romantikus történet; hisz szerelmi szál akad benne, de nem ez a fő vezető vonal, hanem az, hogy Edwina miképp éli meg és hogyan tartja egyben a csonka családját. Néha látjuk a testvérei szemszögét is, ami teljesebb képet ad róluk. Bátran ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a romantikus történeteket és nem kifejezett love story-ra vágynak...

Milyenre értékelem?  Először arra gondoltam, hogy nem kapja meg tőlem az öt könyvecskét, mert néha untam, hogy Edwina nem képes a saját életét élni. De rá kellett jöjjek, hogy valószínűleg én is így viselkedtem volna az ő helyében. Olyan fiatalon és árván maradni ennyi testvérrel abban a korban, tényleg nem lehetett más választása. A fél könyvecske levonás viszont azért van, mert a végét kicsit összecsapottnak érzem. *spoiler* A hajóúton még Patrick-ba szerelmes és utána nem sokkal már rájön, hogy egész életében Samre várt? Értem én, hogy az élet nem habos-babos, de eleget szenvedett szerintem ahhoz Edwina, hogy Patrick is megszabaduljon a nejétől és boldogan éljenek, amíg...*spoiler* Ettől eltekintve még mindig szeretem DS-t. Szeretem a könnyed és romantikus stílusát :-)