MFKata gondolatai

Stephen King kiemelkedő képviselője egy jellegzetesen amerikai műfajnak, a pszichohorrornak, mely olyan elődökre tekinthet vissza, mint E. A. Poe, Ambrose Bierce vagy Hawthorne. A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchkocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. „második látással”, vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan „képsorok”, amelyekhez hasonlók csak a Hitchkock-filmek tetőpontján láthatók; s végül – ha nem is mindenki számára – a megmenekülés. A regényből – nem véletlenül – sikeres film is készült Stanley Kubrick rendezésében, Jack Nicholsonnal a főszerepben.

Véleményem

Ismét egy könyv, amit azért értékelek jóval később, mert fel kellett dolgoznom. Érlelni kellett...

Kis előtörténet, hogy érthető legyen mindenki számára, hogy miért érintett meg annyira a könyv.

Először is van egy 5 éves kisfiam. Szinte azonnal azonosítottam Danny-t Márkkal és képtelen voltam ezentúl jutni. Mitöbb pihentettem is a könyvet, hogy hátha el tudok vonatkoztatni. Nagyon nehezen ment.

Másodszor pedig körülbelül 10 éve dolgoztam Visegrádon, a hely tetején egy szállodában. A szállodát télen felújították, de pénzügyesként nekem egyáltalán nem jelentett kevesebb munkát. Sőt! Vagyis hónapokig jártunk 5 szál magunkkal a szállodába dolgozni. A több szintes szálloda teljesen elhagyatott volt és természetesen itt is akadt hó rendesen - amikor mi sem jutottunk ám fel egyszerűen. Olyan is előfordult, hogy felettesi engedéllyel előbb jöttünk el, nehogy fent ragadjunk a nagy hóesésben... a továbbiakban a képeket is innen veszem...

Szóval kezdjük az elején...

Mint már említettem már az elején képtelen voltam elvonatkoztatni Danny-t Márktól. Szinte láttam, ahogy mondja az okos kis dolgokat és ahogyan próbálja megérteni a kis világát... Aztán jött ugye a családon belüli erőszak. Ezt egyszerűen képtelen voltam felfogni. Sem az apát, sem az anyát és mindezt a kisfiú szemszögéből olvasni szörnyű volt. És engem nagyon megviselt. De Tony megjelenése új szint vitt a dolgokba. Tudni akartam mi történik és ki ez a fiú.

Ahogy haladtak az események, tudtam, hogy a szállodába érve szörnyű dolgok várnak majd a családra. Mint azt fent is említettem, szintén saját élményeket találtam, ami még inkább valóságosság tette számomra a történetet. Én aztán tudom, hogy milyen úgy fent ragadni egy hótól elzárt üres szállodában...

Nagyon izgalmas és feszültségteli könyv. Nagyszerűen fel van építve, mert mindig pontosan annyit kapunk, amennyire szükség van és a feszültség fokozásához kell. Sosem olvastam Stephen Kinget, de el kell ismernem, hogy ez a fickó tud valamit. Annyira életszerű számomra a könyv az alkoholizmussal küzdő apuka, aki a családon belüli erőszak áldozata és művelője egyben... Az Anyuka, aki képtelen cselekedni a nagyobb jó érdekében, közben nem veszi észre, hogy mi történik körülötte... Aztán végre észbe kap és ez is tetszik. Hogy fejlődik...

Minden anyuka ragyog egy kicsit, legalábbis addig, amíg a gyereke megnő és tud magára vigyázni.

A ragyogás. Ez valami csoda. És megint valami olyan dolog, amit úgy érzem létezik. Lásd a fenti idézet... és hogy ebből Dannynek több jutott... nem is tudom, hogy szerencse-e. Mindenesetre lengyűgözött. Ahogy haladt a történet, úgy ugrált Tony valódi személyére is a tippem. Aztán biztos voltam benne, hogy Jack apja az... ó és micsoda csavar lett ebből! Csodálatos!!!

A film előzetesét most néztem meg. Szeretném megnézni a filmet is, de egyelőre nem érzek elég affinitást, de nektek megmutatom.

Így megnézve nem nagy szám. Ma már sokkal ütősebb trailerek láttunk. De tudom, hogy ha megnézem, akkor még lehet hogy megint lesz egy-két álmatlan éjszakám...