MFKata gondolatai

Első olvasás... mint már említettem, hogy azonnal kezdtem a Rubinvörös után és kb ugyanolyan gyorsan ki

Amit konkrétan tudok, hogy a hegedűt és a vízköpő démonokat megszerettette velem rögtön. Xemerius egyszerűen elkápráztatott. Még egy ilyen cinikus, minden lében kanál, de imádnivaló háziállatot nem ismertem. Biztos vagyok benne, hogy az ő jelenléte hozta meg a koronát a könyvre.

Újraolvasás... hasonlóan jártam a tavalyi olvasáshoz. Tudtam én, hogy meg kell várjam, hogy megérkezzen a keménykötéses kiadásom (istenem milyen gyönyörűűűűű). Biztos bezizzentem volna, attól függetlenül, hogy tudtam a történet végét. Akartam még Gideont és meg is kaptam. Ugye mindenki ismeri Bon Jovit? Szerintem aki nem, most már az is imádja. Én eddig is imádtam, de most még jobban. (kíváncsi lennék, hogy  a könyv után is mennyi szerelmes pár választotta kedvencéül a Halleluja-t xD) Aki nem ismeri még a dalt, nos annak íme a KÁP-ra készült válogatás... én még mindig nem untam meg

És Xemeriust is imádom! Még mindig hangosan kacagtam rajta, néha nézett a család nagyokat, hogy mi bajom van, de őt olvasni kell!!! Komolyan. Láttátok már a GR értékelését? És a molyosat? Azért az csak jelent valamit, hogy majdnem 95%os és közel 700 értékelésből jött... 

Szívemcsücske lett a Nagypapával való találkozás. Valahogy most másképpen értékeltem a sok sírását Gwen-nek. Talán azért, mert én is hónapokkal a nagymamám halála után is elsírom magam, ha a hiányára gondolok... Irigylem Gwent ezekért a találkozásolkért.

A történet még mindig tartogat meglepetést, aki tehet olvassa el. Aztán újra és újra és újra. Megunhatatlan. Találkozunk 2014-ben :-P