MFKata gondolatai

Igaz, hogy Julie Kagawa Vastündérek sorozatának eddig csak az első két részét olvastam el, de annyira szeretem azt a sorozatot, hogy már régóta vártam az írónő többi sorozatát is. Bár a Talon sorozatáról még nincs megjelenési infó, azért az Éden trilógiát sem hagyhattam ki.

Attól függetlenül sem, hogy vámpíros könyvről van szó. Amitől az embernek az elmúlt időszakban bizony csömöre is lehetett, hisz a Twilight után a csapból is ők folytak. Bár jelen esetben sem tudtak a vámpírok sok újdonságot felmutatni : vért isznak, szörnyen erősek, az érzékeik felerősödnek, árt nekik a napfény és csak nyakazással lehet őket elpusztítani, kivéve az az apróság, miszerint a szívbe szúrt karóval őket nem elpusztítani lehet, hanem hibernálni.

Ellenben a nagy különbség a teljes világfelépítésben van. Bár az sem újdonság, ha egy disztopikus világban vírus tizedeli az emberiséget vagy a vámpírok rabszolgasorba taszítják az embereket, de a veszettek, mint élőholtak megjelenése bizony engem felcsigázott. Akadt tőlük és az éles fogaiktól egy álmatlan éjszakám.

A könyv több nagy fejezetre oszlik. Minden egyes fejezet Allie életszakaszának egy-egy állomását jelöli. Az elsőben az embert ismerjük meg illetve az átváltozását.

A második válik vámpírrá és a teremtőjének segítségével ismerjük meg a vámpírtársadalmat és a történelmet is. Valamint annak is szemtanúi lehetünk, hogy miképpen válik a peremszéli turkálóból egy igazi harcos. 

Az igazi izgalmak a további részekkel érik el csúcspontjukat, amikor is megismerkedünk Zeke-vel, aki ember létére sok fejtörést okoz a lánynak. Bár bevallom, hogy én először azt hittem, hogy Kanin-nal (az átváltoztatójával) fűződik szorosabbra a kapcsolat, de Zeke megismerése után már nem is bántam, a helyzet alakulását. Kedves, bátor és a „családja” iránt teljesen elhivatott srác, aki bizony nemcsak Allie-nak okozott fejtörést, hogy vajon mit fog szólni, a lány igazi valójához.

Az ismeretlen motoros üldözők és a veszettek elől menekülés bizony rendesen felpörgeti a cselekményt, illetve a könyv végére az írónő is tartogat pár érdekes meglepetést az olvasó számára.

Akárhonnan nézem én jól szórakoztam a könyv olvasása során, bár nem volt hibátlan, de ahhoz kellőképpen fenntartotta végig a figyelmem, hogy benevezzek a folytatásra is, ha megjelenik magyarul. Egy kis ízelítőnek pedig nézzétek meg a sorozat külföldi borítóit, egyik szebb, mint a másik.

Ha olvastad A sötétség városát és/vagy az Angelfallt, akkor ezt a könyved neked ajánlom!

Játsszunk!