MFKata gondolatai

Felülmúlhatatlan történetszövés, feledhetetlen jellemrajzok, részletes történelmi háttér – Diana Gabaldon munkájában mindez megtalálható. Ez a regénysorozata nem csak New York Times Bestseller lett, de a kritikusok javának elismerését is elnyerte amellett, hogy olvasók millióit ejtette rabul.
Az első kötetben, amelyben minden elkezdődik, két kiemelkedő karaktert ismerünk meg, Claire Randallt és Jamie Frasert ebben a szenvedélyes, történelmi háttérrel átitatott regényben, amiben a kaland a kortalan szerelemmel párosul…
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.sündisznós vicc (hogyan hálnak)

Véleményem

 Nem is emlékszem, hogy hogyan akadtam a könyvre. De egy ideje ott várakozott a Várólistán méltatlanul. 

Régen is olvastam már skótokról és Skóciáról és én már akkor is imádtam... Egyszerűen nem lehet nem szeretni a tájat és a skótokat és azt, ahogyan a sassanech-ot mondják...

De haladjunk csak sorba...

*spoiler*

Az eleje icipicit vontatott volt. Vagyis nagyon nem tudtam, hogy mire számítsak, így azt hittem, hogy Frank a mi főhősünk nagy szerelme és őszintén megvallom, hogy nekem nem volt szimpatikus...

Aztán, amikor Claire áthaladt a kővön... az pedig annyira zavaros volt, hogy nekem is idő kellett, hogy felfogjam miről van szó. Aztán pedig jött Jamie... éreztem én, hogy erre a "vörös skótra" oda kell figyelni :-)

Egyszerűen szakadtam a nevetéstől, amikor Jamie beszédstílusát és elképzeléseit olvastam (mint pl hágni, mint a lovak) Illetve a sündisznós vicc vitte a prímet (Hogyan szeretkezik két sündisznó???..............Óvatosan).

A boszorkányság mindig is vonzott. Claire időutazása, illetve a növények gyűjtögetése és találkozott Geilie-vel, sejtettem, hogy még lesz részünk benne. De konkrétan boszorkányperről még sosem olvastam... és ezért ezer hála. Izgalmas volt és (számomra) rettentő érdekes!

Másik kedvenc jelenetem, amikor Jenny és Jamie vitatkoznak... annyira tipikus és skót, hogy én rögtön szívembe zártam Jenny-t is. Csak "kicsit" emlékeztetett egy hasonló heves vérmérsékletű testvérpárra ;-) (pl a tesóm és én)

Aztán a málnalevél... tudtam (saját bőrömön tapasztalva) én, hogy meghozza a gyermekáldást :-D

Bár a könyv vége nem túl kellemes, sőt számomra bizarr reális. Illetve sok új kérdést vet fel és a folytatás nem rövid lehetőségét, DE mégiscsak happiend és ez mindennél fontosabb!!!

*spoiler*

Új kedvencet avatunk... Miért? Mert engem teljesen elvarázsolt a történet. Misztikus, romantikus, humoros, erotikus, izgalmas, ijesztő, bizarr reális és SKÓT!!!

Viszont nem volt időm rendesen utánanézni, de jól láttam, hogy ennek van folytatása??? Mikor? Akarom...

Addig is marad az újraolvasás. Na nem most, mert az oldalszáma elég elrettentő, de egy kellemes nyaralásra bátran elvinném...

Azt gondolnám, hogy, ennyi TVD rész után tényleg nincs új a nap alatt. Egy nagy durranás a végén, kis humor és izgalom...

Deeeeeeevaaaaaaaaaaan (csak úgy Kasza Tibi módra) Ezen a részen nagyon meghatódtam... de csak haladjunk sorban...

Mint az már sejthető volt, Esther visszatér és hatalmas galibát kezd el okozni, maga mellé állítva az én egyik kedvencem, Alaricot.

Egy 20-as évekbeli bált rendeznek, ahol az én Stelena szívemnek kedveskedtek... de imádtam ezt a részt. Nemcsak a Stelena jelenetért, hanem a ruhákért, frizurákért, sminkért, zenéért és a táncért. Mit nem adnék, ha én is elmehetnék egy ilyen bálba! Mert olyan jó ilyenekre kiöltözni, készülődni...

Klaus... nos ő most különös figyelmet kapott, hisz a drága most Budapesten vagy környékén forgat... Szóval Klaus és Caroline... én annyira szeretném őket, hogy nagyon!!! Tetszett :-)

Aztán jött Esther és Alaric és a varázslat. Tudtam, hogy nem lehet, hogy a varázslatot végigvigyék. De nem gondoltam, hogy Alaric halálával zárul. És itt tört el a mécses. Illetve, amikor Alaric kijött és kint álltak a skacok szétszóródva... még most is ráz a hideg... Ahogy sírt mindenki és megviselte Jeremy-t és aztán Damon-t is... :-((

Viszont a legvégső durranás! Hogy Esther még a túlvilágról is eléri, hogy Alaric átváltozzon?? Képtelenség! De legalább elbúcsúztam az én szeretett Alaricomtól és minden akadály nélkül tudom majd gyűlölni az utolsó vámpírvadászt!!!

Előzetes: ó igen... Stefan-Damon-Klaus egy oldalon? Kell ennél több??? :-D

Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.

Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtam, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

 Véleményem

Először is szeretnék köszönetet mondani Lupinak, hogy a segítségével elolvashattam az ARC példányt.

Nos hónapok óta szemeztem a borítóval, mert annyira gyönyörű. Aztán Elhaym mondta, hogy olyan mint a Labirintus c. fim... és jött a félelem, hogy lehet nem tetszik?

De igen! Imádtam. Elvarázsolt, ahogy egy tündérvilág elvarázsolhat. Bár néha meglepődtem, hogy milyen kegyetlenek is a tündérek, de ez kellett. Az árnyudvar hercege pedig az első pillantással levett a lábamról. Kétségem nem volt, hogy én bizony soha nem leszek Puck pajtás pártján. Team Ash Forever!

Ahogy olvastam az értékeléseket bevillant nekem is, hogy kicsit gyurmázott a sztori (Szentivánéji álom, Mátrix) de én nagyon élveztem. Izgalmas volt, nem unatkoztam. Mindig történt valami, de mégsem maradtak ki események... és még nincs vége!!!

 

Akárhogy is, aki egy kis izgalmas tündérmesére vágyik szerelemmel és humorral fűszerezve, az olvassa el mindenképpen (amint megjelenik)!!!

Hogy mennyire vártam már... és a hideg rázott a végén...

Elsőként megemlíteném Rose-t. Anno még meg is sirattam, mert nekem nagyon szimpi volt. És jó volt újra látni :-) Rögtön hozzá kapcsolódik Damon. A Dr. Jekyll és Mr. Hyde-dal nálam megint vitte a prímet az első két percben... bírom ezt a humort.

Aztán a Delena jelenet. Köztudottan Stelena fan vagyok, de ez most nagyon tetszett. Jó kis zene is volt alatta (Florence and the Machine- Never let me go) :-)

Stefan... nem kommentálom, de néha Soyon hasonlít Edward Cullen-re :-D

Klaus és az ősök még mindig a szívem csücskei. Kol is kezdi magát belopni a szívembe. Igazi rossz kisfiú :-D Viszont az ősi banya már kezd dühíteni. Tudom, hogy ő a jó oldalon áll, de még egy kicsit maradjanak már az Ősök velünk. Alaric gonosz énje is haláli... Bár jobb szeretem, ha a jófej Alaric van, de nem szabad elmenni a sötét Alaric mellett sem... Igazán hátborzongató!!!

Mi volt még...? Ja igen. Tyler. A helyzet az, hogy az első képkockából a Nightshade jutott eszembe :-D Aztán pedig az, hogy én sosem helyeseltem ezt a kapcsolatot igazán. Nekem Caroline vagy Matt-tel legyen vagy Klaus-szal. Tylert nem akarom.

És térjünk ki Elenára egy kicsit... bár tetszett a Delena jelenet, de könyörgöm! Hogy nem lehet tudni kit akarok??? Tessék már eldönteni!!! Stefan és Elena... Damon és Kata Csak vicceltem ;-P Férjes asszony nem mond ilyeneket :-DD

Egy zimankós téli napon kis vendégfogadó nyílik az isten háta mögött, ahová, csodák csodája, egymás után érkeznek a vendégek: a kócos, vörös hajú, epezöld kockás nyakkendőt viselő, kaján vigyorú walesi fiatalember, Christopher Wren; az agresszív, parancsoláshoz szokott és a kákán is csomót kereső, zord külsejű Mrs. Boyle; a katonás eleganciájú, keménykötésű, magáról semmit el nem áruló Metcalf őrnagy; és a pipiskedő, a hölgyeket szatír módjára vizslató külföldi, Mr. Paravicini.
A panziót vezető újdonsült házaspár, Giles és Molly Davis a nagy munka közepette tán észre sem veszi, milyen különös alakok szálltak meg náluk.
Azután az intézményt egy hatalmas hóvihar a szó szoros értelmében elvágja a külvilágtól.
Ám az aggodalom akkor hág a tetőfokára, amikor a rendőrség síelni tudó embere mégis eljut a Monkswell-vendégházba. Az ifjú Trotter őrmester ugyanis azért tette meg ezt az emberpróbáló utat, hogy beszámoljon az egybegyűlteknek a két napja, Londonban történt gyilkosságról, s hogy közölje velük, a tettes itt van közöttük, és újból ölni készül…

A Három vak egér című kisregény Agatha Christie hosszú és sikeres pályájának derekán íródott.
Amikor a brit uralkodó, VI. György édesanyja 1947 tavaszán nyolcvanadik születésnapját ünnepelte, a BBC rádió személyre szóló meglepetéssel kívánt kedveskedni neki. A kérdésre, hogy mit szeretne hallani, Mária anyakirályné azt válaszolta: „valamit Agatha Christie-től”.
Így született meg a húszperces rádiójáték, mely 1947. május 26-án hangzott el Három vak egér címmel.
A történet három évvel később átdolgozott, kibővített formában egy válogatáskötet címadójaként jelent meg az Egyesült Államokban.
Christie ezt követően színpadra alkalmazta művét, s Az egérfogó címet adta neki. Az imígyen átkeresztelt darab az 1952-es londoni bemutató óta nem került le a műsorról. Tehát az a faramuci helyzet állt elő, hogy az alapul szolgáló kisregény konkurense lett a belőle készült, időközben „a színháztörténet leghosszabb ideje futó darabjává” avanzsált műnek…

Véleményem

 Rövid kis krimi, viszont annál kiszámíthatatlanabb. Tényleg igyekeztem figyelni, hogy vajon ki lehet a gyilkos... a végére AC elérte a célját, hogy már én is mindenkire gyanakodtam- csak az igazi gyilkosra nem :-)

Kell ennél több?

Shalott várának elvarázsolt kisasszonyát – Tennyson balladája szerint – az átok arra kárhoztatja, hogy a világból elzárva egyre csak szőjön, s ki se nézhessen az ablakon a folyóra, Camelot vára elé. A szerencsétlen várkisasszony szövi, szövi is a tarka kelmét, de egyszer aztán nem állja meg, kitekint az ablakon, s meglátja az arra lovagló Sir Lancelotot: és ekkor „lesújt az átok"… Shalott várkisasszonyának átoksújtott tekintetéhez fogható csak az a pillantás, amelyet a híres filmszínésznő Marina Gregg szemében jelenik meg hirtelen, miközben Gossington Hall lépcsőjén a Szent János Mentőszolgálat javára rendezett ünnepségre érkező vendégeit fogadja. Unalmat és rémületet, felismerést fejezett vajon ki ez a pillantás? És összefüggésben van-e a kisvártatva bekövetkezett gyilkosságokkal? A rejtélyt a "drága öreg Lord Tennyson” kiváló ismerője, Miss Marple oldja meg, akinek az orvos amúgy is, „egy jó kis gyilkosságot” írt fel kedélybetegsége ellen

Véleményem

Amint meghallottam az idézetet tudtam, hogy én ezt már olvastam. Viszont annyira régen, hogy nem ugrott be elsőre, hogy ki a gyilkos. Másodikra sem :-D És ez eszembe juttatta, hogy mennyire szeretem az írónő stílusát. Bár a vége felé csak beugrott, hogy mi történt valójában mégiscsak egy élmény volt. Miss Marple pedig az a típusú idős hölgy, akit nem lehet nem szeretni... a beszólásait meg végképp!