MFKata gondolatai

A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.

Véleményem

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem igazán fűlt a fogam a könyv elolvasásához. Annyira nagy és kellemes meglepetés volt az első, hogy nem tudtam elképzelni, hogy a második is így fog tetszeni. Nehéz leküzdeni a disztópia-ellenérzésem... 

De kezdjük az elején...

*spoiler*

Nem is tudom, hogy számítottam-e valamire a történettel kapcsolatban? Azt tudtam, hogy a Kapitólium nem fogja annyiban hagyni, hogy Katniss átjárt az eszén. De az eszembe sem jutott, hogy lázadások sora veszi kezdetét a körzetek közt. Snow elnök látogatásával már biztos voltam benne, hogy egy ellenmozgalom kifejlődésének szemtanúi leszünk.

Eddig nem is igazán volt történés. Haladt a történet, de nem volt a az a pörgés, amit vártam. Amíg be nem jelentették a Nagy Mészárlást. Akkor elkezdtem hangosan kiáltozni, hogy tudtam-tudtam-tudtam.

Ez az a sokk, ami megfogott az előző könyvben (és most is). De szinte 100%ig biztos vagyok benne, hogy ugye ez Snow elnök ötlete volt.

Már az elején kiderült, hogy ez merőben más viadal lesz. Az, hogy különböző korúak már eleve változást hozott, a szövetségekről nem beszélve. Illetve végig azt éreztem, hogy ez inkább Katniss és Peeta ellen irányul, illetve azt, hogyan támad fel az ellenállás. Cinna alkotása mestermű és a megtorlás időzítése igazi brutalitásra vall (mármint Snow elnökére).

*spoiler*

A viadal. Ezt már együltő helyemben olvastam. Míg az előző könyvben tudtuk, hogy ki az ellenség (mindenki) itt most ebben sem lehettünk biztosak. A barátok elvesztése nagyon meglepő volt, illetve zseniális ötletnek tartottam a "tiktak"-ot. Alig vártam, hogy a frissen létrejött szövetségek véghez vigyék a tervüket és akkor bumm! 

Az könyv vége akkora meglepetéseket tartogat, hogy én hangosan kiabáltam. Nem hiszem el! Még jó, hogy kéznél van a következő rész :-)

A szerelmi szálról is pár szó. Lassú őrlődés megy végbe Katniss-ben. Igazából megértem. Vagyis gondolom, hogy azért nem tud dönteni, mert nem akar szeretni. Egy ilyen világban szeretni, csak fájdalmat jelent. *spoiler* Ezt bizonyítandó, hogy az utolsó viadal előtti estén, amikor kikapcsol, akkor boldog tud lenni . *spoiler* Aztán amikor úgy érzem, hogy választott, akkor a könyv zárásával hatalmas csavar érkezik.

A könyv olvasása során rájöttem, hogy miért utálom a disztópiát. Vagyis eddig utáltam. Az ok egyszerű. Szeretem, amikor a könyveknek jó vége van. Nem kell, hogy heppiend és lávjulibling és nyálcsorgás legyen. De ne is legyen halál a vége mindennek. Viszont úgy gondoltam disztópiában ez lesz. Egy olyan jövőképet fog mutatni, ahol a gyermekeim életét ellehetetlenítik és szörnyű életük lesz. Ezt a gondolatot utálom. Viszont az írónő megmutatta, hogy lehet másképp. Ezért hálás vagyok. Mennyire? Talán a kedvencem lesz a könyv ;o)) Még elolvasom a következő részt, hátha az lesz az igazi szerelem számomra ;o)