MFKata gondolatai

Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.

De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot? Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában.

Véleményem

Tegnap este fejeztem be. Annyira érzelemdús a könyv vége, hogy képtelen voltam leülni és értékelni. Vagy egyszerűen csak kiírni magamból az érzéseket...

Igazából még most sem találom a szavakat.

A könyv elején nem bírtam ki és belekukkantottam pár értékelésbe. Nem szoktam, mert nem lehet úgy értékelést írni, hogy ne legyen spoileres. Az érzések mindig elárulják a végét. Szomorú vagy boldog... ennyi nekem elég volt. Ezért nem is vártam annyira a befejezést.

Viszont ahogy olvastam a könyvet, ahogy haladt a történet, magával ragadott. Szó szerint. Az írónő úgy bánik a szavakkal és a történettel, hogy amikor azt éreznéd, hogy na most következik kis pihi és talán itt egy kicsit uncsi, akkor jön egy sokk. És képtelen vagy letenni. Ha le is kellett tennem a könyvet (mert ugye az embernek kötelezettségei vannak) akkor is a könyv szereplői körül járt az agyam. Képtelen voltam "kiszállni" a történetből. Nem bírtam megszabadulni a gondolattól, hogy Peeta megváltozhat. Néha a sírás is kerülgetett, hogy nem akarom én ezt így... A harcok sűrűjében pedig újra azt kívántam, hogy bárcsak gyorsabban tudnék olvasni... aztán hirtelen vége az egész pörgésnek. És a depresszió marad. Annyira ledöbbentem, hogy észre sem vettem, hogy kiolvastam a könyvet.

Talán ezért olyan nehéz írnom róla. Mert még én is alig fogtam fel a történet végét...
Annyira reális és fájdalmas, hogy akár meg is történhet…
Azon gondolkoztam, hogy igenis kellett a végére az összeomlás és a lelki sérülések, mert ki hallott már olyat, hogy egy 17 éves lány keresztülmegy minden szörnyűségen és vígan él tovább...

*spoiler*

A legnagyobb félelmem az volt, hogy Peete mutáns marad. Nem lesz az a régi, kedves fiú, akinek az elejétől kezdve szurkolok. Bár a történetből kimarad, hogy pontosan miért - bár gondolom a halálközeli élmények- tud újra önmaga lenni. De sikerül. 

Amikor Katniss összeomlik az nagyon zavaros. Ahogyan kezd felépülni, úgy világosodik meg számomra is, hogy mi történik, mi zajlik benne. És mint a való világban ez is hónapokba telik. Utólag azt mondom, hogy ez igazán profi munkára utal.

A legkedvesebb részem az epilógus. Mi más? ;o) Mert mi hozhatja a szívnek a léleknek a lehető legnagyobb enyhülést, mint a szerelem és a gyermek... 

*spoiler*

Egy szónak is száz a vége. Rettenetesen tetszett. Még ki sem olvastam a könyvet, amikor már azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon mikor lesz arra időm, hogy újra elolvassam a trilógiát... Kedvenceltem :-)