MFKata
• 3 kisfiú anyukája • műkörömépítő • blogger • twimom • moly • sorozatfüggő • hobbicukrász •
Kapcsolat
Még több MFKata
Ti ezt olvassátok tőlem
-
Lanore-val úgy döntöttünk, hogy a tavalyi születésnapi nyereményjáték sikere után idén is készülünk egy ilyen meglepetéssel! -
Egyszer volt, hol nem volt, a valóság határain túl, volt egyszer egy elvarázsolt rengeteg. Ahol a fák az égig értek, sötétek és ti... -
Az Athenaeum Kiadó hozza el a magyar olvasóknak Rachel Van Dyken Ruin sorozatának első részét Egyetlen címmel. Sokatok kedvence a ne... -
Az elmúlt években több kiadó is az örök vadászmezőkre tévedt. Ki csendesebben, ki hangosabban, az Egmontot és az Ulpiust is elnyelte a... -
Fogadjátok sok szeretettel az új rovatom a Szombati Sorozatok-at! Ebben a rovatban olyan könyvsorozatokat szeretnék nektek bemutatn...
2012. július 5., csütörtök
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba.A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús,
soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…
Véleményem
Egy-két értékelésbe futottam bele és ezek alapján felkeltette az érdeklődésem. Aztán láttam, hogy szellemekről van szó. Ilyet még nem olvastam, de mindig is borzongatott a téma. Meg sem tudom mondani, hogy mennyi dokumentumfilmet néztem meg... és ugye nem elhanyagolható a tény sem, hogy én hiszek bennük...
Rövid bemutató után rögtön a tárgyra tér a könyv. Szellemek. Nem kellett sokáig várni és máris kezdődött az izgalom. Annyira, hogy tényleg faltam az oldalakat. Mindig történik valami, mindig kaptam egy kis információt, ami miatt nem tudtam abbahagyni megálljt csak a szervezetem tudott parancsolni, amikor úgy döntött, hogy kis pihenésre van szüksége. Számítottam izgalmas részekre, de arra nem számítottam, hogy ez végigkíséri a könyvet.
De ez nem volt elég. Szép lassan betértek a megszokott fantasy-lények és ezzel szépen meg is nyert magának a könyv és az írónő!
Simon és Derek. Már az elejétől kezdve szimpatikusabb volt Simon. Szeretem a humoros figurákat, nem bírom a morgós embereket. Folyton morogni és semminek nem örülni... Illetve lehet, hogy az én értelmezésem volt rossz, de nekem az izzadság nem egyenlő a kellemes férfiillattal. A kettő nálam nem ugyanaz. Hiába kapom meg a mentséget a végén Derek izzadására, de ez valahogy visszataszította őt a barát/bátyus kategóriába.
Rae-től félek. Szerintem valami nem stimmel vele és ez végigkísért a történeten. Az hagyján, hogy szerintem nincs szuperereje, de nekem sunyinak tűnik.
Tori bár ő sem normális, de legalább őszinte. Egyelőre nekem úgy tűnik, hogy ő kiesik a Variánsok társadalmából, mert ő egyszerűen pszichopata. De hol van még ugye a trilógia vége? ;-)
A családi szálak is hatalmas meglepetéseket hoztak...
Viszont a vége. Azt hittem kapok legalább egy nyitott kérdésre választ. De nem. Sőt! Még több nagy kérdés a végére, megfejelve a kíváncsiságom a következő részre. Kérdem én, hogy szabad így befejezni egy könyvet? Őrületbe kergetve az olvasót, hogy még több izgalomra áhítozzon...
Kedvenc-gyanús sorozat!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(Atom)
Ha a blogról elviszel valamit,
kérlek jelöld meg az oldalam forrásként!
Én nem rég fejeztem be a második részét és hát nem is tudom. :oS Remélem, hogy hamar el fogod majd tudni azt is olvasni, kíváncsi lennék a véleményedre ezek után. :o)
VálaszTörlésMár elkezdtem... nagyon kíváncsi vagyok. Még az "ízlésörségem" véleménye is elég megoszló...
VálaszTörlés