MFKata

• 3 kisfiú anyukája • műkörömépítő • blogger • twimom • moly • sorozatfüggő • hobbicukrász •

Kapcsolat

 Moly.hu    Goodreads    Facebook
 Snitt    Pinterest   
   

Mérföldkövek

Legnagyobb napi letöltés 2014. május 26 > 1328
Legnagyobb havi letöltés 2015. április > 11 246
Legtöbbet látogatott post 2016-ban > 2915

0>> 2012. január 13.
1 000>> 2012. június
10 000>> 2013. április
50 000>> 2013. december
75 000>> 2014. május
100 000>> 2014. augusztus
200 000>> 2015. szeptember

Rendszeres olvasók

Látogatók

Ti ezt olvassátok tőlem

2012. október 23., kedd


Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc.
Szó szerint.
 Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga. Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő…
 „Az idegességtől verejtékes lett a tenyerem, és kivételesen örültem, hogy képtelen vagyok megszólalni. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt. A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna. És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba.
 Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát – mert ez természetesen vitatható tett lett volna –, hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik. Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket?”

Vélemény

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vagy a könyv miatt vagy a költözésünk miatt erősen éreztem az olvasói válságot. Bár meg kell valljam, hogy nekem nagyon tetszik az írónő stílusa. Már amikor a Stray-t olvastam, akkor is tudtam, hogy ezzel nem lehet gond.

De a könyv első fele valahogy nem fogott meg. Nem éreztem a késztetést, hogy nekem azonnal tudnom kell mi a vége. Egyszerűen ez hiányzott. Untatott a hisztije Kaylee-nak... Nash-t viszont a kezdetektől kezdve csíptem.

A könyv második fele kezdett izgalmassá válni, talán pont akkor, amikor Tod jelent meg? Egy biztos, hogy itt már azért könnyebb volt olvasni, hisz a könyv második felét tegnap éjszak nyomtam le ;-)

Bár még mindig úgy gondolom, hogy lehetett volna izgalmasabb, de mégis úgy érzem, hogy az alapötlet nagyszerű. Sosem olvastam még lidércekről, lúdvércekről és a többi lényről meg még fogalmunk sincs. Akkora függővéget sem kaptam, hogy lerágjam a körmeim a következő részhez, de a kíváncsiságom felkeltette, hogy vajon az írónő mit hoz még ki ebből a sorozatból még további 7 részen keresztül.

Egy szónak is száz a vége, aki túljut a könyv első felén, az egy kellemes kikapcsoló kis történetre bukkan.


0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed!

Ha a blogról elviszel valamit,
kérlek jelöld meg az oldalam forrásként!

Facebook

Értékelés

★ ★ ★ ★ ★
Tökéletes.
Többször is újraolvasnám!
★ ★ ★ ★
Nagyon kellemes.
Lehet, hogy elolvasom még egyszer.
★ ★ ★
Jó, de nem ájultam el tőle.
Nem valószínű, hogy újraolvasom.
★ ★
Nem rossz, de nem is jó.
Nem szeretném újraolvasni.
Borzalmas.
Időpocsékolás.

Keress rá...

Blogarchívum