MFKata gondolatai

Alice Hoffman újra elvarázsolja a Maxim Kiadó olvasóit!
A galambok őrizői után ismét egy nagy sikerű történet jelenik meg
a kiadó gondozásában a Gyönyörű titkok múzeuma.
Ezúttal a múlt század huszas éveibe visz a szerző,
hogy egy New Yorkban játszódó szenvedélyes szerelemről meséljen
a tőle megszokott misztikus, varázslatos hangon.
Kövessétek a blogturné öt állomását,
melynek során sok érdekesség derül ki a könyvvel kapcsolatban,
és szokás szerint három nyereménykönyv is gazdára talál a kiadó jóvoltából.

Még sosem olvastam az írónőtől, így csak az innen-onnan összeszedett információ-morzsákból voltak sejtéseim, hogy milyen könyvet várhatok.

A fülszövegből a tekintetem a „sellőn” megakadt, aztán jött a borító és utána a kérdések. Ugyanis nehezen tudtam elképzelni egy pörgős, sellős fantasyt a Galambok őrizői írójától (attól függetlenül, hogy még nem olvastam, sejtésem van milyen lehet). De a puding próbája …

Nem titok, hogy például a cirkuszok világában sok a szemfényvesztés és rájátszás. Az én sellőm is pontosan ennek az áldozata. Vagyis inkább a Professzoré, aki az egészet kitalálta, megrendezte. 

A Professzor egy számító pénzéhes sarlatán, aki az emberek mutációját, betegségeit kihasználva próbál egyre nagyobb hírnevet, illetve bevételt szerezni a Múzeumának. Még a saját lánya sem kivétel, akinek a különlegessége, hogy ujjai közt hártyaszerű bőr van születése óta. 

Connie Island 1911

A történetet először Coralie szemszögéből ismerjük meg, aztán váltunk a másik főszereplőre Ezekielre, majd ez a váltott szemszög végigvisz a történetet. Sőt több időbeli ugrás is van, így sokkal jobban megismerjük a gyerekkorukat, történetüket. 

Ezekiel, későbbi nevén Eddie egy oroszországból emigrált fiú. A munkásosztály legaljáról. Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt az az ellentét a két szereplő életet közt. Amíg az egyikük a különleges lények közt éli, szinte burokba zárt életét, addig a másik a hazáját elhagyva keresi a jobb életet, ahol pedig nem vár rá más csak a heti 70 óra munka akár 10-11 évesen. A két világ közti ellentét tényleg hatalmas és az írónő ráadásul olyan hitelességgel ír az 1911. március 25-i Triangle ruhagyár tűzesetéről, hogy a sokktól csak ültem az ágyban és néztem egy kicsit. 

Ez a részletes hitelesség, illetve a rengeteg furcsa képességgel rendelkező állat-növény és ember, amit az írónő bevitt a történetbe, nagyon különleges hangvételt kölcsönöz a könyvnek. Mert hiába nincsenek természetfeletti lények, de az embereknek akadnak természetfeletti megérzéseik, látomásaik. 

Bár Corelie és Ed szerelme szép lassan kibontakozik, mégis fontos megjegyzeni, hogy nem ez a fő mozgatórúgó. Sok történeten és sok emberi kapcsolat által ismerjük meg a szereplőket, hisz akad benne vallás, krimi szál is és nem lehet szemet hunyni a különböző szülői kapcsolatokon sem. Például a legjobb szülői szerepet szerintem Maureen testesítette meg. 

Azoknak ajánlanám, akik szeretik a mélyebb hangvételű könyveket. Amelyeket olvasásához és feldolgozásához idő kell. A könyv tökéletes helyet foglal el a többi Mont Blanc válogatás között, így a sorozat rajongóinak mindenképpen ajánlanám!