MFKata gondolatai

A Maxim Kiadó jelenteti meg Könyvhétre Sherry Gammon: Port Fare trilógiájának harmadik részét Elviselhetetlen címmel. A Blogturné Klub ez alkalommal rendhagyó turnét tart, kicsit felelevenítjük a sorozat második részét is, ami a Hihetetlen címet viseli. Érdemes követni a turné hat állomását, egy példány Elviselhetetlen című könyv kerül kisorsolásra a kiadó felajánlásában.

Úgy döntöttem, hogy a nyáron szeretném befejezni azokat a sorozatokat, melyek összes része megjelent és legalább egy részét olvastam. A friss megjelenések között bele-belefutottam Sherry Gammon Port Fare trilógiájába, melynek záró kötete most a Könyvhéten jelenik meg, így sorsszerűnek éreztem, hogy most olvashatom a második részt.

Bár az első részből én hiányoltam valamit, mégis annyi jót olvastam a sorozatról, hogy reménykedtem ez a rész más lesz.

Szóval nagy várakozásokkal telve kezdtem a sorozatnak és meglepődtem, hogy sokkal könnyebben
azonosultam Lilah-val, mint anno Maggie-ve.. Biztos a mafffiózó múltjában vannak közös vonások, vagy a göndör haj, esetleg a kora miatt, de azonnal éreztem, hogy az ő karaktere közelebb áll hozzám.

Aztán a másik Cole. Ritkán vagyok oda a visszahúzódó, majdnem unalmas pasikért, de Cole tényleg elvarázsolt. Minden ballépése és kétbalkezessége ellenére sem lett tutyimutyi, hanem férfi maradt. Ez tényleg becsülendő. Amikor oda kellett lépni, akkor megtette és ha kellett a szerelmét is megvédte másokkal szemben. Arról nem is beszélve, hogy apró spoilert engedjetek meg, de ki tudna ellenállni egy olyan fickónak, akinek Harley Davidsonja van és a bútorboltban nyitott számlájához szabad
kezet ad a szeretett nőnek. Ezt én is bevezettetném ;-)

Tudom, hogy az előző részben engem zavart az, hogy Seth fiatalabbnak adta ki magát. Ettől számomra a krimi szállal sem voltam kibékülve. Ellenben most eltelt három év és mintha minden apró kocka a helyére került volna. Tisztán láttam a szerepeket, sőt számomra még izgalmasabb is volt. 

...arról senki sem tehet, hogy honnan jön. Csak arról tehetünk, amit teszünk, és ahová tartunk az életben 

Az apró visszaemlékezésekből lassan kialakul a kép bennünk egy olyan apáról, aki képes hazugságokkal a gyerekét mindenféle gonoszságra sarkallni. Egy ilyen emberből minden rosszat kinézek. Minél többet tudtam meg róla, annál jobban féltettem Lilaht és Cole-t. 

 Nem élhetsz üvegbura alatt, Cole! Az életet élni kell! Néha elesünk, de aztán felkelünk, semmi baj. De legalább felvillanyozódunk, ha történik valami... Nem szabad kihagyni a lehetőségeket, bármi legyen is belőle! 

Közben kettejük kapcsolat és ők maguk is szép lassan formálódnak és összecsiszolódnak. Tetszett ahogyan keresik önmagukat, a flörtölésük és egymásra találásuk. Attól függetlenül, hogy cseppet klisé-feelingje van végének, mégis könnyeket csalt a szemembe. 

A szerelem átgázol minden statisztikán.

Említettem már, hogy tagadhatatlan tény, hogy a könyvekhez szükség van bizonyos lelkiállapotra, érzelmi hangulatra. Ezért van az, hogy ugyanaz a könyv más és más módon hat az olvasóra, attól függetlenül is, hogy az ízlésük hasonló.

Jó volt a régi szereplőkkel találkozni, az életüket történetét továbbkísérni. Ez mindig ad egy különleges hangulatot. Viszont Booker Gatto. Rád nagyon kíváncsi vagyok és erre a Tess lányra is. Érzem, hogy a következő részben tartogattok számomra egy- két meglepetést. 

Mert ők a trilógia befejező részének szereplői és alig várom, hogy olvashassam! 

A sorozat kedvelőinek nem fog ez a rész sem csalódást okozni, és azoknak akiknek fenntartásaik lennének hozzám hasonlóan- azoknak üzenem, hogy a Port Fare trilógián nem hat a „második kötetek átka”, szerintem ez jobb lett, mint az előző!

A blogturné