MFKata gondolatai

Mikki és Crush történetét jelenteti meg hamarosan a WOW Kiadó, melyet a new adult rajongók már repesve várnak. A New York Times és USA Today bestseller listás szerző Cassia Leo: Fekete doboz című könyvében egy megrázó szerelmi történetről olvashattok!

Érdemes követni az öt állomásos blogturnét, a vélemények és érdekességek mellett egy példány nyereménykönyv vár kisorsolásra a kiadó jóvoltából. Sok szerencsét!

Ahogy a köztudatba került a WOW Kiadó és természetesen a most megjelentetni kívánt könyvei, azonnal várólistásak lettek, hisz a NA az egyik kedvenc műfajom. Azonnal lecsaptam a könyvekre és rövidesen mindegyikre sort kerítek. 

Az első könyv, amit olvastam meglepett. Ez nem a szokásos derűs hangvételű történet, de mégis olyan, amit bátran ajánlok.

Már az első mondattal letisztázódik, hogy egy lelkileg sérült főhőssel van dolgunk: mániás depressziója, azaz biporális depressziója van. Ha olvastatok már hasonló témájú könyvet, akkor tudjátok, hogy ez nem az, amit az ember könnyen megemészt. Nekem legalábbis az esik nehezemre, hogy nem tudok azonosulni a főhőssel. Nem mondom, hogy tiniként nem voltak nekem is depisebb korszakaim, de ez a „mindenáron meg akarok halni” ez sok. Most felnőtt fejjel csak arra tudtam, gondolni, hogy vajon mi a jó megoldás- a segítség erre. Hogy lehetne úgy segíteni, hogy ne a mélybe taszítás legyen belőle.

Sajnos szegény főhősnők, Mikki története nem csak ennyiből áll. A rengeteg kérdőjel mögött még valami húzódik, ami a biporális depresszióval keverve tényleg durva. Azt hiszem ez a legfőbb bonyodalom a könyvben. Mert külön-külön a két problémát is nehéz kezelni, de így vegyesen. Igazi bomba. 

A nagy szerencséje, hogy felbukkan az életének utolsó óráiban, Crush és elindul benne valami. Talán a gyógyulás? 

A "fekete doboz, mind a könyv és a története, illetve ez a kis nyomozós szál igazi felüdülés volt. Nemcsak Mikkit billentette át a sötét dolgokon, hanem engem az olvasót is. Mert nekem addig nagyon keserű a könyv hangulata. Félreértés ne essék, a tehetetlenség és remény hiánya szörnyű. Nem hiába mondjuk, hogy remény nélkül nincs semmi. Mikkának a Fekete doboz adja vissza a reményt. 

Talán azért is érint meg ennyire, mert hiába a váltott szemszög Mikka és Crush között, végig E/1-ben írodik a történet. Folyamatosan érzed az ő kétségeiket, félelmeiket. Az időbeli ugrásokkal pedig újra átéljük velük a borzalmakat.

Crush nagyszerű fiú, ügyesen bánik Mikkával és örültem, hogy szép lassan elkezd olvadni a jég Mikka szívéről. Az egyetlen fura dolog számomra, hogy akkor szeret bele Mikkába, amikor annak az életét és testét éppen darabokra törték. Nekem ez kicsit hirtelen. Attól függetlenül, hogy sors útjaikat folyton keresztezi. 

De az tagadhatatlan, hogy egy csupaszív srácnak, gitárral a kezében nehéz ellenállni. Érdekes kontraszt, hogy az őt kísértő sötét múlt mennyire más irányba vitte az életét. Mennyire másképp kezelte az életét sújtó tragédiákat. Talán ez a kulcs, hogy egy mentálisan egészséges ember mennyire másképp értékeli az életet, mint a biporális depressziós.

Játsszunk!