MFKata gondolatai

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Ó, egek! Lehet, hogy a puncs volt az oka, de – a hegedű tényleg nagyon szexi volt. Már maga a mozdulat is, ahogy Gideon a kézébe vette, és az álla alá helyezte! Mást nem igazán kellett volna tennie, én máris teljesen odavoltam meg vissza. Hosszú szempillái árnyékot vetettek az arcára, és a haja a homlokába omlott, amint a vonót felemelte, és végighúzta a húrokon. Amikor az első hangok betöltötték a termet, még a lélegzetem is elakadt, olyan gyengéd és megindító volt a dallam. Egyszerre sírni támadt kedvem. A hegedű eddig nem foglalt el igazán előkelő helyet a kedvenc hangszereim listáján, tulajdonképpen csak filmekben szerettem, a különleges pillanatok zenei aláfestéseként. De ez a jelenet hihetetlenül szép volt, és mindkettő szereplője csodálattal töltött el: a keserédes melódia és a fiú is, aki előcsalogatta a muzsikát a hangszerből. A teremben mindenki lélegzet-visszafojtva hallgatta, Gideon pedig egészen elmerült a játékban, mintha rajta kívül senki nem lenne jelen.