MFKata gondolatai

Bár az első részről csak apró molyos értékelés született részemről, azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a történet már akkor is erőteljes nyomot hagyott bennem. Sötét és borongós hangulatot keltett a történetekkel, amik valami különleges megtestesülései az elhunytaknak. Külsőre olyanok, mint akiket szerettünk, de mégsem ők...

Mac

Az előző könyvben már megismertük Macet, akinek az a feladata, hogy visszavigye a felébredt Történeteket az Archívumba, viszont az előzmények (Ben elvesztése) és az Owen-nel folytatott küzdelem megviselik. Ami erőteljes bélyeget nyom a könyv első felére és bevallom nekem nehezen is ment belerázódni a történetbe. Utólag azt mondom, hogy kellett... mert így lett igazán hiteles a sztori- a  könyv közepére, amikor a cselekmény valójában beindul, akkor már átéreztem Mac kétségbeesését, hogy nem érti mi történt vele. Megőrült? Álmodik? Ébren van? Mégiscsak van élet az ajtókon túl? Bizon én is rettegtem Mac-kel együtt.

Olyan volt, mint a Rémálom az Elm utcában. Amikor nem tudod, hogy hol kezdődik az álom és/vagy hol ér véget a valóság... Lehet sokatoknak nem mond semmit ez a film, de elmondom, hogy az én időmben, amikor még pici kislány voltam, bizony durva horrornak számított, amit én csak a paplan alól néztem.

Wes

A szerelmi szál, ami az előző részben olyan ígéretesen véget ért, szépen kibontakozik és élnék a gyanúval, hogy ha ez így folytatódik, akkor bizony Wesből háremtagot fogok avatni. Kicsit többet ismerünk meg belőle is, és most már nem csak egy gót fiú, hanem egy érettebb és kifinomultabb figurává vált. Sokkal jobban átjöttek az érzései és az udvarlása, mint az előző részben. 

De lehet, hogy szerepet játszik az is, hogy egy kisebb szerelmi háromszög is kialakul a könyvben, ami ad egy kis pikantériát a dolognak. Cash az ügyeletes szépfiú az iskolában, ő az iskolai nagykövet, akinek az a feladata, hogy körbevezesse Mac-et az iskolában, segítsen neki eligazodni. Be kell vallani, hogy jól csinálja a dolgát, de az első szerelem az örök!

Agatha

Ha már az iskola... talán furcsa lehet az előző rész után, hogy sokkal inkább az Odakiről szól a könyv, mint az Archívumról. Sokkal több jelenet játszódik itt, mint a történetekkel, de mint azt már feljebb is említettem- oka van.

Furcsa volt még, hogy nem tudtam ki a gonosz, akire végig haragudom kell... Ki az, akitől rettegnem kell? Mac maga? Vagy a rémálmai tényleg léteznek? Vagy Agatha? Mondjuk ő az, akit az elejétől kezdve utálok és nem tudom miért, de folyton Umbridge professzor jut róla eszembe... Idegesítő, okoskodó és leginkább utálatra méltó személyiség.

Szépen felépített történet, ami lassan indult be, majd derült égből villámcsapásként jöttek az izgalmasabbnál izgalmasabb fordulatok! Ami hiányérzetem keletkezett az elején, azt kárpótolta a könyv vége!!!