MFKata gondolatai

A Ciceró Könyvstúdió jóvoltából május 21-én megjelent a Ha maradnék és a Hová tűntél című könyvek írójának a következő regénye a Csak egy nap.

2014. május 24-től egy héten keresztül egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartsatok velünk!

Amikor tavaly olvastam Gayle Forman könyveit (Ha maradnék >>, Hová tűntél>> nincs értékelésem) már akkor megfogadtam, hogy amint megjelenik az írónő következő könyve, el kell olvasnom. Tudnom kellett, hogy képes-e az írónő ugyanarra az érzelmi katarzisra, amit akkor éreztem.

Az első oldalak után megnyugodtam, mert ugyanazt a könnyed érzést éreztem olvasás közben. Vannak olyan könyvek, amiknél észre sem veszed és már a történet közepén vagy, átérzed a főhős minden érzését, örömét, fájdalmát és várod a boldogvéget. 

Zöld fák az égen, tavaszi esőben, az égből a fákra leszáll a homály. Szellő űz a réten piros virágokat, piruló földön csattan a csók. 

Lehet, hogy az E/1 az oka, de az első pillanattól kezdve megszerettem Allysont. Szinte láttam a magam 18 éves énjét, aki keresi önmagát és képes lenne bármilyen bolondságra, csakhogy megtalálja az igazi valóját. Legyen az egy hajvágás vagy kis kiruccanás Párizsba, de szükség van ilyen bolondságokra, hogy rávezessen/megmutassa a való énünket ( mint a tükör ). 

... vannak szerelmek, amelyek nem múlnak el. Főleg, ha Párizsban születtek.

Willem is az a típus, akit nem tudsz nem kedvelni. Humoros, kedves és még jóképű is. Látod rajta, hogy egy nőcsábász, próbálsz benne nem megbízni, mert te is csak egy lehetsz a sok közül, de mégis működik a kémia és előbb-utóbb utolér a végzet.

A következő csók az a fajta, amely felhasítja az eget. Leállítja a légzésemet, aztán megindítja. Megmutatja, hogy életem minden eddigi csókja hamis volt.

Viszont számomra a történet nem egy egyszerű kis romantikus történet, ami Párizsban született, hanem egy kis önismereti túra. Mert senki sem látja olyannak a lányt, amilyen valójában. Még Allyson sem, meg kell találja Lulut, önmagát. Valamint felnőtté kell válnia, annak minden örömével és bánatával,  az iskolaváltással, új barátok szerzésével és a szülőkkel való konfliktusokkal. Mert Allysonnak még az édesanyjával is meg kell küzdenie, aki próbálja ráerőltetni az ő elképzeléseit az életről. Párizs az első lépés ezen az úton.

A fordításról ejtenék pár szót, mert elég zavaró tud lenni, hogy bizonyos ételek fordítása nem volt egészen helyén való (makron=makaron, pattogó= popcorn, sült krumpli=chips)

Friss még az élmény, de gyanítom, hogy a könyvet újra fogom olvasni. Imádom a helyszínek, ételek és az emberek sokszínűségét. Mintha ténylegesen én járnám be fél Európát. Igazi élmény volt, amitől még inkább azt éreztem, hogy nekem is el kell jutnom ezekre a helyekre. És nem mint egy fakultatív program része, hanem csak úgy bele a londoni, párizsi vagy amsterdami életbe. Szeretnék egyszer én is csak úgy spontán eltévedni!!! 

Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egy nap alatt.

Bár az előzményekből kiindulva, nem kellett volna váratlanul érjen,  hogy az írónő nagyszerűen forgatja a kártyalapokat, valamint zárja a könyveit. Ennél többet nem merek írni, hogy mindenkit ugyanaz az élmény érjen, mint engem! Legjobb tudomásom szerint a könyv folytatását, illetve a Willem szemszöget karácsonykor olvashatjuk. Nekem már a kívánságlistámon van ;-)