MFKata gondolatai

A 2016 májusában elhozza nekünk a Maxim Kiadó Amy Ewing debütáló könyvét az Ékkövet, mely egy újabb izgalmas disztópikus világba repít minket.

2016. április 16 és 26 között a Blogturné Klub segítségével megismerkedhettek Violet történetével, a bejegyzésekben sok érdekességet találtok még, illetve a nyereményjáték keretein belül 3 szerencsés meg is nyerheti a könyvet.

Amy Ewing könyvének gyönyörű borítójára lettem figyelmes. Az idejét sem tudom, hogy mióta vagyok szerelemes az ezüst színű ruhás csodába, de nagy örömmel vettem, hogy végre el is olvashatom. Bár keserű pirula volt, hogy végül másik borítóval jelenik meg, de utólag azt mondom, hogy lehet nem is baj.

Talán pont azért, mert a ruhából kiindulva jómagam is a Párválasztó c. könyvhöz hasonló történetet vártam, vagyis egy hasonló disztópiát, ahol a lányok nagy báli ruhában teszik a szépet, hogy elnyerjék az uralkodó figyelmét. 

Kellemes csalódás volt, hogy a könyvben csak apró momentum közös, mégpedig a báli ruhák és a külsőség. A főhősnőnket Violetet egy aukción „kiválasztja” a Tó hercegnője, de nem párkeresés céljából, hanem azért, hogy a lány, mint a Hercegnő helyettese megszülje az ő gyermekét. És így a többi ház uralkodónője is és grófnője.

Bizony, nemcsak leírni bizarr, olvasva is ugyanilyen volt és ez még csak a kezdet. 

A társadalmi helyzetről már a fenti aukció is sokat elárul, de sajnos a világ felépítésről kevesebbet tudunk meg. Az biztos, hogy történetünk egy szigeten játszódik, ahol az uralkodói házak és a nemesek valamilyen okból helyettesekre vagyis a szegény sorból származó lányokra bízzák az utódlást. 

Ehhez jön még hozzá az apró csavar, hogy ezek a lányok mindegyikének van valamilyen szinten varázsereje, mely képessé teszi őket mondjuk a tárgyak átváltoztatására vagy növesztésére. Először furcsálltam ezt a dolgot, mert nem igazán illik egy lapra a tudomány és a mágia, de később a kettő valami olyan megdöbbentő fordulatot produkál, hogy leesett az állam.
Hihetetlen, hogy az emberek mennyire messzire képesek elmenni azért, hogy hatalomhoz jussanak. 

Rendkívül érdekes, mert ebben a világban a nők vannak a hatalmon. És köztudott, hogy a nők sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni és ez most is meglátszik.  Gátlástalanul és érzelemmentesen képesek átgázolni mindenen és mindenkin, hogy elérjék a céljukat. Kezdve a béranyaságon át a pórázon vezetett helyettesekig és ez még csak a kezdet.

A könyv első felében nincs túl nagy szerepe a szerelemnek, de nem is éreztem hiányát. Először azt hittem, hogy a Hercegnő fiára kell odafigyelnem, de sajnos nem több annál, aminek először látszik, egy elkényeztetett ficsúr. 

Mondjuk amikor Ash felbukkant, akkor már tudtam, hogy ő lesz az, aki változást hozhat Violet életébe és milyen jól gondoltam. Kettejükkel kapcsolatban érzem, hogy még sok érdekességgel számolhatunk.  

Erősen függővéges és sok kérdőjeles a sztori vége. Az utolsó mondattól szó szerint hanyatt vágtam magam és nagyon bízom a kiadóban, hogy esetleg év végén olvashatjuk a folytatást.
Mégis úgy érzem, hogy jó kis sorozatindító kötettel állunk szemben. Rendkívül jó alapötlettel megáldott disztópia, mely tényleg azonnal magával ragad és nem ereszt a végéig. Konkrétan nem tudok másik hasonló könyvet felhozni példának, ezért a disztópia rajongóknak ajánlanám, akik nem rettenek el a különleges szituációktól, ellenben a romantikus részek ellen sincs kifogásuk.