MFKata gondolatai

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Anna Banks Neptun című regénye, a Szirénia öröksége-trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Emma és Galén utolsó, sorsdöntő kalandját, melyben szirének és félvérek csapnak össze, miközben a fiatalok kapcsolata is megkérdőjeleződik.

2016. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

A Szirénia örökségének előzményeiről a véleményemet a linkre kattintva elolvashatjátok. 

Ha ezeket elolvassátok, akkor látszik, hogy az első kedvencem volt, míg a másodikban már találtam egy hajszálnyi kivetnivalót, de a zárókötet még mindig a várólistám legelejére került.

A nagy várakozás ellenére vagy következtében, most egy picit csalódottnak érzem magam.

Először is a szerelmi háromszög kicsit későn érkezett a történetbe. Galén és Emma kapcsolata szerintem már eljutott arra a szintre, ahol egy kisebb vagy nagyobb összezördülés sem okoz akkora galibát, amelybe egy harmadik fél beleszólhat. Attól függetlenül sem, ha ez a harmadik éppen Reed, aki tényleg az első pillanattól kezdve szimpatikus és humoros volt, egy üde színfolt ebben a világban.

Az Emma és Galén közötti összezördülésre vagy inkább a kettejük közötti kétségre még annyiban visszatérnék, hogy engem meglepett az, hogy Emma majdnem két nap után kapcsolt, hogy Galén nem jelentkezik. Attól függetlenül, hogy az ember mennyire haragszik a másikra, azért két nap hosszú idő és az aggodalom csak felülkerekedik a sértettségen nem? Bár tény, hogy Galén nem ember és nem olyan könnyű vele elbánni 😉

Persze a szirének világa sosem unalmas és most is kapunk bőven mitológiai utalásokat és újabb érdekességet, illetve a megszokott izgalmas, akciódús jelenetek sem maradnak ki. A világfelépítés pedig a három rész alatt egyszer sem okozott csalódást, szóval állítom, hogy ez a legjobb sellős sztori, amit valaha olvastam. Illetve az írónő stílusa is a megszokott könnyedséggel repít minket át a lapokon, én is csak a könyv felénél pillantottam fel először. 

A végével is akadt egy kis problémám, ez is oka a csillaglevonásnak, még pedig a sok nyitva hagyott kérdés. Szeretek nyugodtan aludni és tudni, hogy a gonoszok elnyerik a méltó büntetésüket, de ezt a szálat nem éreztem úgy, hogy elvarrta volna az írónő. 

Az epilógus viszont egy igazi szívmelengető happyend, amilyenre minden romantikus könyv végén vár az olvasó. Bár az utolsó mondatokba vitt egy csavart az írónő és én még nem jöttem rá, hogy van erre egy egyszerű magyarázat vagy az írónő direkt hagyott egy nyitott kérdését, hogy az olvasó bátran álmodja tovább a történetet a saját szíve szerint az ábrándos tengerparti/Balaton parti estéken. Vagy esetleg ez a búcsú sem olyan végleges? 

Egy szónak is száz a vége, egy sorozattól búcsúzni mindig keserédes. Hiányozni fog a szirének világa, a szenvedélyességük és temperamentumuk és minden apró malőrök ellenére is a kedvenc sellős sorozatom lesz. És ha esetleg az írónő egy másik sorozata (pl a Nemesis) érkezne magyarul, akkor azt szívesen olvasnám!

Játsszunk!!!