MFKata gondolatai

Tavaly az első blogturnés könyvek egyike volt A sötétség városa >> Emlékszem, hogy akkor mennyire elvarázsolt Ash és Natalie szerelme, illetve az a disztópia-fantasy világ, amit Elizabeth Richards teremtett. Akkor úgy gondoltam, hogy inkább fantasy, mint disztópia és a Főnix érdekessége, hogy ezt most pont fordítva gondolom.

A történet szinte ugyanott folytatódik, ahol abbahagytuk, a feszültség kellős közepén, mert a népszavazás előtt állunk. Szinte sejthető, hogy Tiszta Rózsa mindent meg fog tenni, hogy megtartsa a pozícióját. Szó szerint, ugyanis a nyílt népszavazás után Tiszta Rózsa hatalmas tisztogatásba kezd. Elkezd mindenkit deportálni, aki ellene szavazott. Nem véletlenül használtam a deportálást, mert már a Tizedik leírásánál is önkéntelenül a koncentrációs táborokra gondoltam. A különbség az, hogy itt tudjuk, hogy kivégezni viszik az embereket. Egyszerűen a hideg ráz attól, hogy származás vagy vallási hovatartozás alapján ítéljenek el embereket és gyerekeket. Gondolhatjátok, hogy Tiszta Rózsa az első számú gyűlölt karakterek közé került ezzel a húzásával. 

Ezt az érzést csak erősítette, hogy a szülők a gyerekeiket egyedül küldik vonattal a Centrumba a jobb élet reményében. Bár ésszel felfogom, hogy ez fikció, mégis a sötét hangulatot megalapozta. Sőt biztos vagyok benne, hogy már csak ezért is éreztem annyira félelmetesnek és izgalmasnak Ash és Natalie utazását, hogy romba dönthessék ennek a beteg elmének az önkényuralmát. 

Az útjuk során egyre többet tudunk meg a környező körzetekről, városokról. Lehet, hogy a közelgő filmbemutató miatt, de többször eszembe jutott a Mockingjay. A kedvencem Trákia lett, elvarázsolt az illatával, a fűszereivel és a színeivel. Imádom a fahéjat és itt még Fahéj utca is van :D
De a dákokról is sok mindent megtudunk itt, de a többi fajról (básztet, hegyi farkasok) is rengeteg érdekességre fény derül.

Az előző részben biztos voltam Natalie és Ash igaz szerelmében és annak legyőzhetetlenségében. De ez most megdőlni látszik. Sokszor dühített Natalie butasága és hadakozása, mert annyira akartam hinni abban, hogy az ő szerelmük tényleg különleges és a problémák kezelése sem okoz gondot.

Bár Asht megviseli, hogy az előző részben majdnem meghalt, valamint a szerelmi életében történt változások, mégis szép lassan az előnyére válik. A könyv elején úgy éreztem, hogy sok benne a kétség és a feszültség, hogy jó vezető lesz-e, de a könyv végére egy magabiztos és erős vezető válik belőle. Méltónak éreztem a Főnix címet hozzá! 

Ash és Natalie kapcsolatának Elijah (básztet) felbukkanása sem tett jót. Bár macskapárti vagyok, de ezt a macskát nem tudtam megszeretni. Ő az a tipikusan felbukkanó felesleges harmadik, akitől frászt kapok, de azt el kell ismernem, hogy a karaktere a cselekmény és világ megismeréséhez szinte elengedhetetlen. 

Ahogy haladunk előre és egyre többet tudunk meg, annál világosabb, hogy még szinte csak a felszínt kapargatjuk. Egy igazi kalandtúra a könyv, rejtélyekkel, akcióval, bujkálással és meneküléssel, valamint árulással és meglepő fordulatokkal. Készüljetek fel, hogy nem lehet letenni!!! Alig várom a harmadik részt, aminek a borítója ráadásul szerintem a három kötet közül a legszebb!