MFKata gondolatai

Az életünk pillanatok sokasága. Pillanatoké, melyeket különböző emberekkel töltöttünk,
történeteké, melyeket ezek az emberek hoztak magukkal.
Körbevesznek, egybegyűlnek, egésszé tömörülnek, végül így alkotják meg a saját történetünket. 

Mert mindenkinek van egy története…

Benyák Zoltánnak is volt egy, melyből egy nagyszerű és felkavaró könyv született: a Csavargók dala. Tarts velünk november 7-19-ig, hogy Te is részese lehess a könyv nyújtotta élménynek, olvass interjút az íróval, és nyerd meg a regény egy példányát!

Régóta szemeztem már Benyák Zoltán könyveivel. Az Ars Fatalis nem is tudom milyen régóta várja, hogy sorra kerüljön. Amikor az író végül megkeresett minket, úgy éreztem, hogy itt az idő, hogy megismerkedjem a műveivel, első körben a Csavargók dalával.

A választásom azért is esett erre a könyvre, mert szociális ápolóként dolgozik a hajléktalan szállón egy közeli rokonom. Nem szokott részletekbe menő történetekről mesélni, mégis többször mondta már, hogy jobb ha nem ismerjük meg a történeteiket. Talán védeni szeretett volna, de persze ez csak olaj volt a tűzre. 

A történetről már a fülszöveg is sokat sejtett. Guberálás közben három csavargó egy csecsemőt talál.

Az első sokk után, hogy valaki hogyan képes ilyet tenni egy ártatlan kislánnyal, az író azzal sokkolt, hogy a csecsemőt nem kórházba vagy gyermekjóléti szolgálathoz viszik, hanem a csavargók törvénye szerint, ha közösen találták közös és meg kell rajta osztozni. Ergó senkinek sem adják oda, hanem megkeresik a szüleit. Természetesen nem önzetlen cselekedetből. Mindenki más szándékkal teszi és ahhoz, hogy megértsük a tetteiket, meg kell ismernünk a múltjukat is. 

A könyv több szemszögben és több idősíkon fut, ami azért is érdekes, mert nekem egyszer nem fordult meg a fejemben, hogy zavaros lenne vagy ne tudnám kinek a történetét olvasom, vagy éppen mi is történik a jelenben és mi az, ami valaki életét meséli.

Viszont a történetek megviseltek. Nem tudom másképp leírni. Annyira mocskos és nyomasztó, hogy többször félretettem, hogy folytatni tudjam. Hogy ne érezzem a bűzt és azt, hogy milyen a nyomorban élni, koszosan, tetvesen, fürdetlenül...

Először Flúg történetét ismerjük meg és valami borzalom, ami vele történt. Tipikus esete, amikor valaki annyira a társadalom szélére csúszik, hogy senkinek nem hiányzik és senki sem törődik vele. De mindezt gyerekként. Ezt volt a legnehezebb felfogni. Három kisfiú anyukájaként a sírás kerülgetett, hogy milyen sora jutott neki. Meg sem lepődtem, hogy végül milyen emberállat lett belőle. Valahogy törvényszerű, hogy ember ennyi szenvedést nem tud elviselni.

Másodikként Priusz sorsát ismerjük meg és ő az, akit az emberek szeretnének a legnagyobb ívben elkerülni. Maga a megtestestesült aljasság. Ettől függetlenül tényleg érdekesnek találtam az ő szemén keresztül látni a világot. A legnagyobb fricska a szerelmi élete volt!!!

A harmadik történet az, amit mindegyikünk szeretne elkerülni. Kócos testesíti meg a lecsúszott
csavargót, akinek nem adatott meg az életben a lehetőség, hogy jobb sora legyen. Mégis ő tudott mindhármuk közül ember maradni. Ő a reménysugár, hogy esetleg sikerülhet kijutni ebből a világból.

Nem hinném, hogy ez olyan könyv lenne, amire azt tudod mondani, hogy tetszik és nagyon jó. Mert mi tetszik benne? A hajléktalanok sorsa? A nyomorúság, a szörnyűségek, a bűz, az éhség, a mocsok? Nem. Ez a könyv nem erre hivatott, hanem arra, hogy megismerjük azoknak a történetét, akik elől elfordítjuk az arcunkat az utcán. Amikor másfelé nézünk, hogy ne kelljen átéreznünk azt, amiben élnek. A könyv "varázsa" abban rejlik, hogy ez a fikció a valóságban is létezik és legközelebb, amikor elmész egy hajléktalan vagy egy utcalány mellett jusson eszedbe, hogy „neki is van egy története”. Ezért kell elolvasni ezt a könyvet.