MFKata gondolatai

A viharszívű Mya Mavis azok közé a könyvek közé tartozik, amire úgy vártam, hogy a gyomrom beleremegett. Másfél éve minden megjelenéssel kapcsolatos információmorzsára ugrottam. Azóta, hogy az első részt olvastam és akkor nem is sejtettem, hogy azon szerencsések közé tartozhatom majd, akik még megjelenés előtt megismerhetik Mya Mavist. 

Szeretném, ha megismernétek azt az érzelemkavalkádot vagy legalábbis egy részét, amit az olvasás során éreztem.

HARAG

Még pedig Rubenre. Nem szeretnék semmit elspoilerezni, de első körben a haragom mérhetetlen volt. Bár a könyv olvasása során megismerhettem tetteinek okát, de meg nem értettem. Haragszom rá még mindig, mert én úgy gondolom, hogy igenis ki kellett volna állni magáért. Félek, hogy mire észbe kap késő lesz. 

CSALÓDÁS 

A kellemesebbik fajtájú. 

Az egyik kellemes meglepetésem Mya volt. A cím alapján azt gondoltam, hogy a történet ezek után Mya Mavis szemszögéből folytatódik és Pippáról kívülállóként olvashatok. Ezért már eleve nehezteléssel indítottam, de hála az égnek megmaradt Pippa szemszöge is, Mya és a többiek mellett. És Myat is megkedveltem, az ő szemszögéből sokkal többet tudunk meg a Kóloniáról és annak felépítéséről. 

A másik meglepetés Gage volt. Az előző részben keveset tudtunk róla és legelőször ő sem a szebbik oldalát mutatja be. De egy igazi „barbár”. A könyv felétől már kiismerhető és én is megkedveltem,  rettenetesen szurkolok érte/neki. 

RETTEGÉS 

Azt gondolnád, hogy már Pippáék a kolónia falain belül vannak, nem eshet bajuk. Hisz nincsenek sápadtak és biztonságban vannak. Viszont Mya szemszögén keresztül szép lassan elkezd derengeni, hogy valami készül. Valami nagy baj lesz. A hatalmas kérdés csak az, hogy mikor. Minden lapozásnál a legrosszabbat véltem felfedezni, amitől a feszültség egyre elviselhetetlenebb lett.

Nincs hová menekülni.

ELKÉPEDÉS 

Amikor azt hiszed, hogy a történet szereplőit kiismerted, a világ felépítését is ismered, a sápadtakról is tudsz mindent az életkapszuláiktól kezdve a sztázison át a karmukig, akkor jön egy csavar. Egy olyan csavar, hogy azon kezdesz gondolkozni, hogy ezek után mi jön még? Milyen rettenetet rejtenek a lapok? És megsúgom nektek… egy percre se gondoljátok, hogy egy ilyen csavar van a könyvben *gonosz kacaj*

... az első állomás nem biztos, hogy a végállomás.

KATARZIS

Feljebb említettem már, hogy egy alap adrenalinszintről indulsz a könyvben és lapról lapra emelkedik ez a szint. Mint egy vonat, ami elindul az állomásról és szép lassan begyorsul, a végén elkezd dübörögni, egyre hangosabb és egyre jobban ráz… az út végén pedig tudod, hogy valami rettenet vár.

Nos ilyen a könyv is. A vége felpörög. 

Sokat gondolkoztam, hogy az előző részhez viszonyítva ez a rész milyen lett. A sok várakozás keltette elvárásokat teljesítette-e? Mindenkit el fogok keseríteni. Mert a Mya nem adja meg a megkönnyebbülést, hogy végre a kezedben tarthatod a folytatást. Izgalmas és fordulatokban gazdag és csak azt érzed, hogy minél többet tudsz meg Pippáról és most már Myaról is, annál többet szeretnél. Egy igazi kis mentőcsomag, hogy kibírjuk a következő részig, amire remélhetőleg kevesebbet kell várnunk! 

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway