MFKata gondolatai

A Park Kiadó jóvoltából megjelent A pasi a szomszéd sír mellől és a Pingvinélet szerzőjének vadonatúj könyve az Elváltak és válófélben lévők panaszai

A Blogturné Klub 3 bloggere november 24-től minden másnap közzé teszi véleményüket, illetve egy nyereményjáték során 1 szerencsés olvasó megnyerheti Katerina Mazetti könyvét.

Pár moly ajánlotta nekem Mazetti korábbi könyveit a humora miatt. Sejtettem, hogy ez a könyv nemerről fog szólni, de mostanában annyi ismerősöm vált el (pedig ők sem az idősebb korosztályt képviselik), illetve igen közel állnak hozzá, hogy nagyon kíváncsi voltam, hogy ez a könyv mit takar. Esetleg lesz benne valami ajánló, vagy útmutató, hogy miképpen lehet úgy elválni, hogy az ember emberséges tudjon maradni?

A könyv nem más, mint sok apró elbeszélés összessége. Szinte csak annyira ismerjük meg a szereplőket, hogy átlássuk azt, hogy hogyan élik meg a válásukat vagy hogyan jutnak el arra a pontra, amikor azt mondják, hogy vége nem bírom tovább.

 

A karkterek különböző életkorúak: beletekinthetünk a gyerek szemszögébe, de akad köztünk 64 éves vagy annál idősebb nő is. Szinte minden korosztály és mindenféle anyagi helyzetű és felfogású ember megfordul a könyvben. A válások okai is szinte mindig különböznek: hűtlenség, elhidegülés, kifosztás, alkoholizmus. Nincs két egyforma történet Ami minden történetben megegyezik, hogy a válás mindenkit megvisel. Nincs egyszerű válás, hisz az egy változás, amire legtöbbször rákényszerülnek a válófelek.

Bizarr, de akkor is érdekes volt, ahogy láttam a történetekben kifordulni magukból az embereket, törni-zúzni vagy életeken átgázolva (gyerekeket nem kímélve) bosszút állni. Szomorú. Vagy szánalmas? 

De igazán azok a történetek rettentettek el, amikor életek teltek úgy el, hogy rossz házasságban éltek vagy a válásukat sírtva élték le az életüket. És semmi mást nem sütött ezekből a történetekből csak a keserűség. Ezt senkinek nem kívánja az ember. Senki sem szeretné így leélni az életét, hogy visszaemlékezve csak a keserűség és a magány jusson az eszébe. 

 Mazetti érdeme, hogy a könyv egyáltálán nem sötét és depressziós. Talán a történetek rövidsége és váltakozása miatt nagyon könnyű elolvasni. Illetve a könyv sem olyan hosszú, de mégsem éreztem, hogy lehúzott volna érzelmileg. Azt nem mondom, hogy a gyerek szemszögnél nem facsarodott el a szívem, hogy a kislány csak azt veszi észre, hogy az elvált szülők lánya mindenből duplán kap és a végén a gyermek is azt kívánja, bárcsak a szülei elválnának. 

Kinek ajánlanám? 

 Érdekes dolog, mert mindenkinek. Házasság előtt, közben és után. Mert ha nem is ismer mindenki magára a történetekben, vagy még hasonló szituációban sincs, de lehet a barátján vagy a testvérén tud segíteni. Hisz a történetekből tapasztalatokat szerzünk és lehet másképp csinálni.  

Fummie kérdése: Melyik novellánál érezted azt, hogy ezt érdemes volt elolvasni, és miért? 

Mindegyik történetben volt valami, ami megfogott. Mindegyikben éreztem, hogy ha egy picit másképpen csinálták volna a felek, talán elkerülhető lett volna a válás. Kommunikációval. Mint pl a zsemlés hölgynél. Itt ugye arról van szó, hogy a férje odavágta a nőnek, hogy legalább megeheti a zsemle tetejét is, mert évekig a nőnek adta a tetejét, hisz a nő azt szerette. Aztán kiderül, hogy a nő azért ette a tetejét, mert azt hitte, hogy a férje az zsemle alsó részéért van oda. Nem hiszem el, hogy képes úgy élni egymás mellett két ember 40 évig, hogy azt sem tudja, hogy mit szeret a másik. Hiszem, hogy kommunikációval hamarabb rájöttek volna, hogy valami nem stimmel javíthattak volna az életükön és kezdhettek volna új életet .