MFKata gondolatai

A Gabo SFF jóvoltából hazánkban is megjelent Mary E. Pearson Az árulás csókja című regénye, A Fennmaradottak Krónikái trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Lia hercegnő és két társa titkokkal, s árulással átszőtt történetét, melyből a szerelem sem hiányozhat.

Nem újdonság, hogy egy könyvet a borítója miatt kapok le a "polcról" és csak az olvasás után döbbenek rá arra, hogy milyen könyvet is olvasok. 

Bár most nem volt meglepetés, hogy egy kalandos fantasyvel találom szembe magam, de az, hogy a könyv felénél tudtam, hogy kedvenc lesz, az már engem is meglepett. 

Kaden és Rafe

Először is az ilyen középkorban játszódó fantasyknél bevallom töredelmesen, hogy sokszor összezavarodom, hogy ki kicsoda, ki kinek a fia és melyik birodalomból jött és a történelmi hátterekről nem is beszélve. De ebben könyvben nem volt ilyenről szó. Foghatnám a gyönyörű versekre is, de szerintem azért, mert több szem többet lát alapon a szereplők történelmét a saját szemszögükből, érzéseikkel fűtve ismerjük meg. Az egész Lia szemszögével kezdődik és mintegy válaszadásként a cselekedeteire következik Rafe története (engem ezzel a névvel már megvett magának), illetve hamarosan az orgyilkost is megismerjük.

Mindeközben a cselekmény folyamatos, pillanatra sem állunk meg, Lia szökése után a bujkálása alatt találkozik a fiúkkal és elindul a visszaszámlálás, hogy mikor robban a bomba. Ami robban is, de egyáltalán nem úgy, ahogyan azt én elképzeltem.

Lia abszolút szerethető karakter. Fiatalsága ellenére egyszer sem éreztem túlzónak a viselkedését, pedig akad benne szenvedély rendesen. Főleg ha a szeretteiről van szó, értük bármire képes és ezért megemelem a kalapom (Spoiler nélkül annyit, hogy Malich-kal én is pontosan úgy cselekedtem volna, ahogyan ő). Egy igazi belevaló, bátor nővé érik a könyv alatt és alig várom, hogy a folytatásban lássam mit hoz még ki belőle az írónő!

Talán száz módja is van annak, hogy az ember szerelembe essen.

Még a fiúk közti kételkedést sem éreztem túlzónak, mert nem is azon kattogott, hogy kit is válasszon, hanem a saját érzéseit próbálta rendbe szedni és reálisan látni. A sok titok és az ellentétek miatt valóban jogosnak éreztem a vacilálást. Egy pillanatra sem éreztem kislányosnak vagy elnagyoltnak, hogy kit válasszon Lia. Sőt, inkább én voltam döntésképtelen, hogy kinek szurkoljak. A jóképű herceget, mint a romantikus mesék főhősét vagy a rossz hírű, de a lelkem mélyén igazán szerethető orgyilkost… 

Van, ami örökké tart... az, ami számít!

A történet vége, vagyis inkább a könyv vége. Falat kaparós vég. Azonnal akarom, de ez senkit ne tántorítson el, mert a kiadó jövő év elejére ígéri a folytatást. 

Kinek ajánlom? Az Üvegtrón rajongóknak. Nem tudom, hogy miért, de a könyv olvasása közben volt egy kis deja vu-m és az könyv ugrott be. Így utólag azt mondom, hogy teljesen más a kettő, attól függetlenül, hogy mindkettő kalandos, izgalmas és mágiával átitatott történet, romantikával fűszerezve. És mindkettő kedvenc! Úgyhogy ajánlom nektek meleg szívvel, karácsonyi kívánságlistára vele izibe!

BookFashion

Játsszunk!