MFKata gondolatai

Rainbow Rowell Eleanor és Parkja számomra elég meggyőző volt ahhoz, hogy a második magyarul megjelent könyvének is bizalmat szavazzak, annak ellenére, hogy nem szoktam fanfictiont olvasni. Legalábbis az interneten soha, és a megjelent fanfic-ek közül a Szürké 50 árnyalatába botlottam bele. Szóval Cath világa teljesen ismeretlen volt számomra. Bár hasonlóságot felfedezni véltem a blogolássa, de a kettő persze nem ugyanaz. Elmenekülni a könyvek, illetve molyok világába hasonló lehet mint Cathnek Simon és Baz világába merülni. Egy olyan világot teremt meg, amiben sokan vagyunk képesek élni egy olyan könyv után, ami nagyon mély benyomást tesz rám. De Cath ezt az érzést használta fel arra, hogy feldolgozzon érzéseket és írjon. Érdekes volt, hogy sok részletet mi is megismerünk az írásokból a történések közé beszúrva.

Ezért is írt fanficet, mert ezekben az órákban az ő világuk kiszorította a valódi világot.

Most, hogy a főiskolát elkezdték az ikertestvérével és elkezdenek egymástól távolodni, még inkább belemerül ebbe a világba. Mindig is kíváncsi voltam az ikrek életére (talán nem véletlen, hogy az első könyvem is egy ikerpárról szólt). Nagyon érdekes volt látni, hogy két ennyire különböző ikerpár hogyan áll hozzá a főiskolához.

Új helyzetekben mindig azok a legnehezebben betartható szabályok, melyeknek a magyarázatával senki sem fárasztja magát.

Wren a szabadabb, bulizósabb, míg Cath magának való, inkább a kockák világába sorolnám. Bevallom az elején nehezen is azonosultam vele, de egyre jobban megismerve (melyhez az E/1 is hozzásegít) könnyebb megérteni.

És még inkább szerettem volna, hogy megtalálja a boldogságát. Örültem a furcsa Reagennek, aki tényleg elég mogorva, de a maga módján egy nagyszerű barát. Úgy éreztem, hogy ők ketten kiegészítik egymást, mint a jing és a jang. Az biztos, hogy Reagan vadság-bátorsága sokszor javított Cath befordultságán. Illetve nagyon izgultam, hogy végre legyen bátorsága Levihoz közeledni.

Levi. Először is róla azt kell elmondanom, hogy a Starbucksban dolgozik. Hihetetlen, de akármelyik fiktiv szépfiú ott dolgozott, az mindegyik belopta magát a szívembe. És nagyon fontos róla tudni, hogy teljesen átlagos srác. Átlagos kinézet, átlagos családi háttér és anyagi helyzet. Semmi kiemelkedő. És mégis képes elcsavarni a kedvességével és humorával, a finom udvarlásával az ember lánya fejét. Komolyan annyira cuki ez a fiú, hogy a metrón is jókat kacarásztam rajta, mit sem törődve azzal, hogy mindenki hülyének néz.

Kinek ajánlom? Romantika kedvelőknek, azoknak, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak, szeretik a fanficet, Mindezt Rainbow Rowell stílusban, mert hiszem , hogy a "varázslat" ebben rejlik. Az írónő stílusa mindenképpen kellett ahhoz, hogy ez a könyv ilyen sokrétű, érdekes és mindenek felett könnyed és szívet melengető. Ajánlom nektek egy kis mézeskalácsos latte mellé (melyet Levi ihletett ;-) ) 

Játsszunk!

11.03. - Angelika blogja
11.05. - Tekla könyvei
11.07. - MFKata gondolatai
11.09. - Bibliotheca Fummie
11.11. - Zakkant olvas
11.13. - Deszy könyvajánlója
11.15. - Kelly & Lupi olvas
11.17. - CBooks
11.19. - Dreamworld