MFKata gondolatai

Cynhtia Hand Angyalsors sorozatát a kedvenceim között tartom számon. Nem is volt kérdés, hogy olvasom-e az új magyarul megjelenő könyvét.

De a könnyed, vidám hangulatú sorozat után bizony éles váltás volt a szomorú hangulatú Lexie. Mondjuk milyen is lenne egy olyan lány, aki alig pár hete vesztette el az öccsét és gyászol? A könyv során végig kísérjük Lexie-t a gyász feldolgozásának keserű és fájdalmas folyamatán.

Kontrollált szakasz
Elméletileg ez az időszak a temetésig tart. Mi mégis Ty temetése után pár héttel ismerjük meg Lexie-t. Aki tudatosan éli a mindennapjait, szinte robotként végzi el a teendőit, de fel még nem igazán fogta fel testvére elvesztését. Anyja javaslatára terapeutához is jár, aki egy napló írására biztatja. A könyv során váltakoznak a való életbeli események (jelen) és a naplóbejegyzések (múlt). Ettől gördülékeny az olvasás, mert folyamatos információt kapunk a múltról, miközben Lexie apró léptekkel halad előre.

Düh és harag
Azt hiszem ez a legnehezebb szakasz, Lexie-nek is. Mert nem az a típus, aki felelőst keresne, vagy legalábbis igyekszik ezt teljesen elnyomni magában. Egy igazi racionalista nő, aki csak és kizárólag a tényekben hisz. Ráadásul nem is a szavak embere. Így inkább elnyomja magában a haragot is, pedig szüksége lenne rá. De ahogyan egyre több információt ismer meg Ty halálának előzményeiről és okairól, annál inkább felszínre tör benne a düh is.

Testi tünetek
Szerinem ez Lexie-ben egyzerre jelenik meg a dühvel. Ahogy elnyomja magában, úgy húzza le a sötétség és egyidőben erősödik a testében a "lyuk" érzése. Megértettem Lexi testének reakcióját, ahogyan a lelki fájdalom fizikaiként tűnik fel, számomra sem ismeretlen. Ha egy eltávozott szerettemre gondolok, én is rögtön úgy érzem, mintha gyomorszájon vágtak volna.

Kereső és elkerülő magatartás
Nagyon sokáig nem értettem Lexie-t, hogy miért tagadja meg a segítő barátokat. Pont őket löki el magától a leghamarabb, a szerelmét, legjobb barátnőjét. Persze a könyv végén választ kapok arra is hogy miért, de addig is nagyon izgultam érte, hogy ne veszítsen el még többet, de az igaz barátok az ilyen helyzetekben is az emberrel maradnak.

Tudatos emlékezés
Lexie nem tud sírni a könyvben. Én sem tudtam. Úgy gondolom ez a fájdalomnak egy másik szintje, amikor sírni sem tudsz, hisz a sírás sokszor könnyebbülést hoz magával. Ugyanígy az emlékek. Rettentő fájdalmas lehet nem emlékezni a dolgokra, az elsőkre és az utolsókra. Az utolsó mondatunkra, az utolsó találkozásunkra. A legutolsó fázis a gyászban az, amikor már csak a szépre emlékezünk és ez Lexie egyik legnehezebb feladata.

Lexie gyásza rettentően megviselt, mert mindezek mellett még a bűntudatával is meg kellett
küzdenie. Az, hogy mi lett volna ha... végig az az SMS kattog a fejében, hogy mi lett volna ha időben elolvassa. Illetve a szokásos rossz érzés, hogy ő még él, és miért nem a másik.
Mély érzelmekkel és gondolatokkal teli történet és hiszem, hogy támasz lehet azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Segítség a feldolgozásban, mert sokszor Lexie is rácsodálkozik, hogy nincs egyedül az érzéseivel, fájdalmával, hogy a harag, a bűntudat nem szégyellnivaló érzés, ezt sokan átélik.

Nagyon különleges könyv sok fájdalommal és szomorúsággal, de alapvetően a feldolgozásról-továbblépésről szól, egy cseppnyi romantikával. Hisz az élet nem áll meg, megy tovább. De a legfontosabb üzenete, hogy ne felejtsük el időben elmondani a szeretteinknek, hogy mennyire szeretjük őket!