MFKata gondolatai

A Maxim Kiadó jóvoltából tovább követhetjük Ruby és a többiek kalandjait a Sötét elmék folytatásában, a Sötét játszmákban. Merre tovább a képességekkel?
Erre keresi a választ a Blogturné Klub hat bloggere dec. 11-e és 21-e között. 

Ha pedig ügyesen kalandoztok a szereplőkkel, a könyv három példányának egyike is a Tiétek lehet!

A Sötét elmék című könyv nagy hatással volt rám. Nem szoktam ilyen sötétebb hangvételű könyveket olvasni, de ez a világ és a szereplők tényleg magával ragadóak. Nem túl kellemes függővéggel zárult az előző rész, így nagy kíváncsisággal estem neki az új résznek.

Történetünk kb fél évvel az előző rész után kezdődik és rögtön a sűrűjébe csapunk bele. Egy kimenekítő akció kellős közepébe. Csakhogy tudjuk mi vár ránk a könyv során! 

Ráadásul elég megdöbbentő volt Ruby változása. Annyira, hogy én hirtelen azt sem tudtam, hogy kiről olvasok. Ruby már nem az a félén, riadt kislány, aki nem meri használni az erejét, aki retteg attól, hogy bárkihez hozzáérjen. Nem ez a lány egy igazi kemény csaj lett, aki nem ijed meg semmitől. A Gyermek Ligában eltöltött idő igazán a hasznára vált és az edzések is megtették a hatásukat. Tud bánni a fegyverekkel, éles akció közben sem veszti el a fejét és ami tényleg szembetűnő, hogy használja a képességét, mi több célirányosan és meglepő előnyt is kovácsol belőle. És ez csak a kezdet… 

Ez a rész hangulatában is teljesen más, mint az elődje. Említettem, hogy az előző részt olyan nyomasztónak éreztem, kilátástalannak, addig a mostaniban az ember idegei a pattanásig feszülnek az izgalomtól. Nem is emlékeszem, hogy valaha is olvastam volna ennyire pörgős könyvet. A szereplők ez egyik színhelyről a másikba sodródnak és egy pillanatnyi nyugvás nincs. Egy éjszaka nincs, hogy nyugodtan lehunynák a szemüket, az adrenalin-szintem végig az egekben volt. Szinte lapról lapra válik számunkra is világossá, hogy az minden mögött valami sokkal nagyobb dolog rejtőzik. Aztán amikor azt hiszed, hogy minden a helyére kattan és érted az egészet, no akkor következik egy nem várt fordulat, vagy bukkan fel egy szereplő, akire nem is gondoltál. Egy pillanatra sem lankadhat az ember figyelme. Mindezt úgy, hogy egy cseppet sem érzem megterhelőnek, inkább lenyűgözőnek. 

Van egy enyhe déja vu-m, hogy a Gyermek Liga teljesen olyan, mint a Bátrak csoportja és Gray elnök pedig ugyanolyan gonosz és ádáz, mint Snow elnök.  De mégis a gyerekek képességei visznek annyi új színt és lehetőséget a történetbe, hogy elhalványítsa ezt az érzést.

Alig várom, hogy a folytatást olvassam és végre fény derüljön arra, hogy milyen meglepetéseket tartogat az írónő. Mert szinte biztos vagyok benne, hogy akad még ott turpisság számunkra. 

Bár a romantikus énem kicsit sajnálkozik, hogy ebben kötetben kevesebbre sikeredett az érzelmes rész, a szerelmi szál, de az eszem azt súgja, hogy nincs helye ennyi akció közepette a nagy szerelmi jeleneteknek, hisz teljesen már foglalkoztatja a szereplőinket. 

Tényleg ritkán olvasok hasonló könyveket, de azt hiszem, hogy aki szereti a keményebb hangvételű könyveket, a disztópiát, azoknak bátran ajánlom a könyvet és a sorozatot is.