MFKata gondolatai

„Mindenki követ el hibákat.
Az ember jellemét nem a hibái határozzák meg,
hanem az, hogy tanul-e ezekből a hibákból, vagy csak kifogásokat keres rájuk.”

Colleen Hoover az egyik kedvenc írónőm. Minden könyvét olvastam, ami eddig magyarul megjelent. Igaz, hogy ettől a kötettől tartottam egy kicsit, de hamar rájöttem, hogy még mindig a Hoover Fan Club táborát erősítem. 

A történet alapja a családon belüli erőszak. Sokszor sokféleképpen is olvashattunk róla, de úgy érzem, hogy az írónő teljesen más szemszögből világítja meg ezt a kényes témát. Előre szólok, hogy igyekszem nem túlságosan elmesélni a történetet, de csak így tudom érthetően kiírni magamból. 

Lilyt felnőtt korában ismerjük meg, a múltját pedig az Ellen Degeneres-nek címzett leveleiből. Hamar kiderül, hogy az édesapja bizony erős kézzel bánt az édesanyjával. Bár Lily-t soha nem verte meg, de a lány gyermekkorában sokszor volt szemtanúja a brutalitásnak.

A jelenben úgy tűnik, hogy Lily-n nem hagytak igazán mély nyomot a múltbéli események, megismerjük Ryle-t, akivel hamar egymásra találnak. Hamar megkedveltem a párost és szerettem volna, ha a címadó „Velünk véget ér” mondat kettejükre vonatkozik. 

Ezért is ért (engem is) igazi arculcsapásként Ryle hirtelen feltörő agressziója. Jómagam is abban a szent minutumban arra gondoltam, hogy „na most kell menekülni”. De olvasva a sorokat és szinte végigélve/végigérezve Lilyvel az elmúlt hónapokat, nekem sem lett volna szívem elhagyni. Mert mi van, ha Ryle mégsem olyan, mint Lily apja? Igenis kívülállóként is kerestem a kifogást, miszerint ő nem ugyanolyan, hanem egy teljesen más fazon és biztosan nem mérgesedhet el vele az élet annyira…

Aztán jött a következő „arculcsapás”, ami nem kifejezetten pofont jelent, de mégis elérkezett a választás ideje. Közben persze nehezítette a helyzetet, hogy Lily babát vár. Végig együttéreztem Lilyvel: éreztem a kétségbeesését és fájdalmát is. Az igazi harcot a szív és az ész között. Hiába magyarázkodott Ryle és úgymond ad okot a hirtelen dühkitöréseire, hosszú távon ez nem lehet jó. 

Ott követi el Lily az egyik legnagyobb hibát, hogy nem ül le átbeszélni az édesanyjával a múltban történteket. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű az ilyen beszélgetés és millió sebet tép fel, de valahogy pont ezért tűnik annyira sorszerűnek. hogy a Lily is pont ugyanabba a hibába esik bele.

Ellenben a legnagyobb piros Alyssának, Ryle testvérének jár. Az első perctől szimpatikus volt a lány, mert a gazdagsága ellenére  is önzetlen és humoros maradt, de a legjobban az tetszett, hogy tiszta fejjel látta meg a testvére és Lily kapcsolatát és a legjobb tanácsot adta, amit ebben a helyzetben adhat bárki is. 

Atlast is meg kell említenem, mert én őt nagyon sokáig csak és kizárólag a múlt részeként értelmeztem, hisz ő az első szerelem. Amit az ember sosem felejt el, mindig szeretni fogja (kár, hogy ezt nem így látta Ryle), de már azzal is sokat segített Lilyn, hogy segített emlékezni, és persze mellette állt. De segített felidézni, hogy gyerekként milyen volt felnőni egy ilyen családban és nagyszerű támaszt nyújtott. A többi már csak hab a tortán 😊 Ússz és evezz!!!

Kendőzetlen igazság… szeretném ezt a könyvet mindenkinek ajánlani, mert kell, hogy mindenki átérezze azt, hogy a családon belüli erőszak nem egyszerűen fekete és fehér. Ami nem egyik napról a másikra jön létre, hanem egy hosszú folyamat része és ezért nehéz kívülállóként észrevenni, illetve ezért nehéz belőle kiszállni. Saját magának kell rálelnie arra, ami a továbblépéshez szükséges. Ahogyan ez Lily esetében Emmy volt. 

A köszönetnyilvánítás. Ritkán olvasom el, de most valahogy ott ragadtam…

Drága Colleen! Köszönöm a zárósorokat, mert azok legalább annyira megérintettek, mint a könyv maga és még több értelemet és érzelmet kapott általa a történet.💗

Top 5 idézet

Úgy érzem mindenki megjátssza önmagát,közben pedig a lelkünk mélyén mind egyformán elcseszettek vagyunk.Csak egyesek ügyesebben titkolják,mint mások.

Rossz emberek nem léteznek. Mind csak emberek vagyunk, akik néha csinálunk rossz dolgokat.

Attól, hogy valaki bánt bennünket, még nem szűnünk meg csak úgy szeretni. Nem az illető cselekedetei fájnak a legjobban, hanem a szeretet. Ha a tettek mögött nem lenne ott a szeretet, akkor kicsit könnyebb lenne elviselni a fájdalmat.

Kívülállóként könnyű azt hinni, hogy mi gondolkodás nélkül odébbállnánk, ha valaki rosszul bánna velünk. Könnyű kijelenteni, hogy nem tudnánk szeretni valakit, aki bánt bennünket, ha közben nem mi vagyunk szerelmesek abba az emberbe.

Néha könnyebbnek tűnik egyszerűen a kitaposott ösvényt követni ahelyett, hogy szembeszállnánk a félelmeinkkel, és belevetnénk magunkat az ismeretlenbe akkor is, ha egyáltalán nem biztos, hogy talpra fogunk érkezni.

Colleen Hoover tollából már rengeteg érzelmes romantikus könyv jelent meg, ezeket fogjuk felidézni a nyereményjátékunk során. Minden blogon találni fogtok egy idézetet az írónőtől, a dolgotok pedig természetesen az lesz, hogy kitaláljátok, melyik könyvéből származik, és beírjátok a könyv címét a rafflecopter dobozba.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk