MFKata

• 3 kisfiú anyukája • műkörömépítő • blogger • twimom • moly • sorozatfüggő • hobbicukrász •

Kapcsolat

 Moly.hu    Goodreads    Facebook
 Snitt    Pinterest   
   

Mérföldkövek

Legnagyobb napi letöltés 2014. május 26 > 1328
Legnagyobb havi letöltés 2015. április > 11 246
Legtöbbet látogatott post 2016-ban > 2915

0>> 2012. január 13.
1 000>> 2012. június
10 000>> 2013. április
50 000>> 2013. december
75 000>> 2014. május
100 000>> 2014. augusztus
200 000>> 2015. szeptember

Rendszeres olvasók

Látogatók

Ti ezt olvassátok tőlem

2017. november 19., vasárnap

„Mindenki követ el hibákat.
Az ember jellemét nem a hibái határozzák meg,
hanem az, hogy tanul-e ezekből a hibákból, vagy csak kifogásokat keres rájuk.”


SzerzőColleen Hoover

Kiadói sorozat: Rubin pöttyös

Sorozat: -


Oldalak száma: 424

ISBN: 9789634572435

Fordító: Kamper Gergely

Megjelenés: 2017. november 7.

Eredeti ár: 
3 499,-Ft

MFKata: ★★★★★ (kedvenc)

Moly Goodreads   Blogturné Klub  Olvass bele! Rendeld meg!

Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. 
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. 
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. 
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. 
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. 
Add át magad a reménynek!

Véleményem

Colleen Hoover az egyik kedvenc írónőm. Minden könyvét olvastam, ami eddig magyarul megjelent. Igaz, hogy ettől a kötettől tartottam egy kicsit, de hamar rájöttem, hogy még mindig a Hoover Fan Club táborát erősítem. 

A történet alapja a családon belüli erőszak. Sokszor sokféleképpen is olvashattunk róla, de úgy érzem, hogy az írónő teljesen más szemszögből világítja meg ezt a kényes témát. Előre szólok, hogy igyekszem nem túlságosan elmesélni a történetet, de csak így tudom érthetően kiírni magamból. 

Lilyt felnőtt korában ismerjük meg, a múltját pedig az Ellen Degeneres-nek címzett leveleiből. Hamar kiderül, hogy az édesapja bizony erős kézzel bánt az édesanyjával. Bár Lily-t soha nem verte meg, de a lány gyermekkorában sokszor volt szemtanúja a brutalitásnak.

A jelenben úgy tűnik, hogy Lily-n nem hagytak igazán mély nyomot a múltbéli események, megismerjük Ryle-t, akivel hamar egymásra találnak. Hamar megkedveltem a párost és szerettem volna, ha a címadó „Velünk véget ér” mondat kettejükre vonatkozik. 
Ezért is ért (engem is) igazi arculcsapásként Ryle hirtelen feltörő agressziója. Jómagam is abban a szent minutumban arra gondoltam, hogy „na most kell menekülni”. De olvasva a sorokat és szinte végigélve/végigérezve Lilyvel az elmúlt hónapokat, nekem sem lett volna szívem elhagyni. Mert mi van, ha Ryle mégsem olyan, mint Lily apja? Igenis kívülállóként is kerestem a kifogást, miszerint ő nem ugyanolyan, hanem egy teljesen más fazon és biztosan nem mérgesedhet el vele az élet annyira…

Aztán jött a következő „arculcsapás”, ami nem kifejezetten pofont jelent, de mégis elérkezett a választás ideje. Közben persze nehezítette a helyzetet, hogy Lily babát vár. Végig együttéreztem Lilyvel: éreztem a kétségbeesését és fájdalmát is. Az igazi harcot a szív és az ész között. Hiába magyarázkodott Ryle és úgymond ad okot a hirtelen dühkitöréseire, hosszú távon ez nem lehet jó. 

Ott követi el Lily az egyik legnagyobb hibát, hogy nem ül le átbeszélni az édesanyjával a múltban történteket. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű az ilyen beszélgetés és millió sebet tép fel, de valahogy pont ezért tűnik annyira sorszerűnek. hogy a Lily is pont ugyanabba a hibába esik bele.

Ellenben a legnagyobb piros Alyssának, Ryle testvérének jár. Az első perctől szimpatikus volt a lány, mert a gazdagsága ellenére  is önzetlen és humoros maradt, de a legjobban az tetszett, hogy tiszta fejjel látta meg a testvére és Lily kapcsolatát és a legjobb tanácsot adta, amit ebben a helyzetben adhat bárki is. 

Atlast is meg kell említenem, mert én őt nagyon sokáig csak és kizárólag a múlt részeként értelmeztem, hisz ő az első szerelem. Amit az ember sosem felejt el, mindig szeretni fogja (kár, hogy ezt nem így látta Ryle), de már azzal is sokat segített Lilyn, hogy segített emlékezni, és persze mellette állt. De segített felidézni, hogy gyerekként milyen volt felnőni egy ilyen családban és nagyszerű támaszt nyújtott. A többi már csak hab a tortán 😊 Ússz és evezz!!!

Kendőzetlen igazság… szeretném ezt a könyvet mindenkinek ajánlani, mert kell, hogy mindenki átérezze azt, hogy a családon belüli erőszak nem egyszerűen fekete és fehér. Ami nem egyik napról a másikra jön létre, hanem egy hosszú folyamat része és ezért nehéz kívülállóként észrevenni, illetve ezért nehéz belőle kiszállni. Saját magának kell rálelnie arra, ami a továbblépéshez szükséges. Ahogyan ez Lily esetében Emmy volt. 

A köszönetnyilvánítás. Ritkán olvasom el, de most valahogy ott ragadtam…
Drága Colleen! Köszönöm a zárósorokat, mert azok legalább annyira megérintettek, mint a könyv maga és még több értelemet és érzelmet kapott általa a történet.💗
Olvass bele az ikonra kattintva>>  Olvass bele!
Rendeld meg a könyvet az ikonra kattintva>> Rendeld meg!
Tedd a kívánságlistádra az ikonkra kattintva>> Moly

Top 5 idézet

Úgy érzem mindenki megjátssza önmagát,közben pedig a lelkünk mélyén mind egyformán elcseszettek vagyunk.Csak egyesek ügyesebben titkolják,mint mások.
Rossz emberek nem léteznek. Mind csak emberek vagyunk, akik néha csinálunk rossz dolgokat.
Attól, hogy valaki bánt bennünket, még nem szűnünk meg csak úgy szeretni. Nem az illető cselekedetei fájnak a legjobban, hanem a szeretet. Ha a tettek mögött nem lenne ott a szeretet, akkor kicsit könnyebb lenne elviselni a fájdalmat.
Kívülállóként könnyű azt hinni, hogy mi gondolkodás nélkül odébbállnánk, ha valaki rosszul bánna velünk. Könnyű kijelenteni, hogy nem tudnánk szeretni valakit, aki bánt bennünket, ha közben nem mi vagyunk szerelmesek abba az emberbe.
Néha könnyebbnek tűnik egyszerűen a kitaposott ösvényt követni ahelyett, hogy szembeszállnánk a félelmeinkkel, és belevetnénk magunkat az ismeretlenbe akkor is, ha egyáltalán nem biztos, hogy talpra fogunk érkezni.

Játsszunk!

Colleen Hoover tollából már rengeteg érzelmes romantikus könyv jelent meg, ezeket fogjuk felidézni a nyereményjátékunk során. Minden blogon találni fogtok egy idézetet az írónőtől, a dolgotok pedig természetesen az lesz, hogy kitaláljátok, melyik könyvéből származik, és beírjátok a könyv címét a rafflecopter dobozba.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk

Ez furcsa, nyilvánvaló, szexi, szomorú és idegen érzés egyszerre – nem akarom elengedni. Szinte már euforikus, mintha valami tündérmesében lennénk. Mintha ő lenne Csingiling, én meg Pán Péter.
Nem, várjunk csak, én nem akarok Pán Péter lenni!
Talán ő lehet Hamupipőke, én pedig a Királyfi.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné

11.11. - Könyvvilág
11.13. - Kristina blogja
11.15. - Angelika blogja
11.17. - Sorok között
11.19. - MFKata gondolatai
11.23. - Dreamworld
11.25. - CBooks


0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed!

Ha a blogról elviszel valamit,
kérlek jelöld meg az oldalam forrásként!

Facebook

Értékelés

★ ★ ★ ★ ★
Tökéletes.
Többször is újraolvasnám!
★ ★ ★ ★
Nagyon kellemes.
Lehet, hogy elolvasom még egyszer.
★ ★ ★
Jó, de nem ájultam el tőle.
Nem valószínű, hogy újraolvasom.
★ ★
Nem rossz, de nem is jó.
Nem szeretném újraolvasni.
Borzalmas.
Időpocsékolás.

Keress rá...

Blogarchívum