MFKata gondolatai

Jennifer E. Smith könyveiről tudtam, hogy kedves történeteket rejtenek, ami mögé szépen el van bújtatva pár érdekes bölcsesség az élet nagy dolgairól. Mindig kellemes kikapcsolódást nyújtanak a könyvei, ezért is tettem anno várólistára az új könyvét, ami viszont eléggé vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.

A történet alapja és egyben fő mozgatórugója az a lottónyeremény. Ki ne álmodozott volna róla, hogy mire költené, milyen álmait váltaná valóra és vajon kinek adna belőle. De ez a való életben teljesen más. 

Nagyszerűen vázolta az írónő, hogy az emberek mennyire ki tudnak fordulni önmagukból. Miként válnak az ellenségek a legédesebb barátokká, illetve hirtelen felbukkannak az ember életében a rég elfeledett ismerősök/rokonok. És természetesen ott szúrják hátba az embert, ahol a legkevésbé számít rá. Vajon tud-e a főhősünk Alice segíteni a legjobb barátján, hogy ne szálljon el vele a ló? Főként úgy, hogy Teddy életében igencsak mély nyomot hagyott az apja személyében a súlyos szerencsejáték függőség?

Fontos morális kérdéseket vet fel az írónő, amelyekre sokszor nincs jó válasz. De az írónő ezekre nagyszerűen megtalálta a megoldást. 

Viszont hamar rá kellett jönnöm, hogy amennyire kedves és bájos a főszereplőnő, annyira unszimpatikus a fiú. 

Nagyon sokáig gondolkoztam, hogy mi a célja az írónőnek, hogy ennyire kretén karakter alapból Teddy, aki iránt Alice mély érzelmeket táplál. Mi több, egy idő után el sem tudtam képzelni, hogy egy ilyen kedves és bájos szereplő mit láthat egy ilyen egoista és önző fiúban???

Aztán megjelent Sammy és titkon reméltem, hogy ő lesz a főhősnő választása, mert bármennyire is erőlködtem nem tudtam Teddyt megkedvelni. 

Értem én, hogy kellett a személyi fejlődés a történetben, de van az a mélypont, ahonnan már nem tudsz egy karaktert annyira jó irányba terelni, hogy aztán megkedveld. A könyv utolsó 15%ában végképp nem fog menni. Hiába is ő a pozitiv változás a lottó után, mégis az értékelésem Teddy miatt egy csillagot biztosan veszített.

Nagyon tetszett például az is, hogy nem feltétlenül jelent a változás rosszat. Hosszú utat jár be ::::: is, amíg rájön, hogy az élete most teljes és nem akkor ha visszakerül Floridába. 

Teljesen át tudtam érezni, hisz 20 éves koromig Budapesten éltem, majd pár év Esztergom/Tát után 5 éve lakunk Győrben. 

 Az én szívem is vissza-visszahúz a szülővárosomba vagy a gyermekeim szülővárosába, de kell tudni, hogy az a múlt. Az életünk azon részéhéz tartozik, amit lezártunk. Okkal zárjuk le és az a legjobb, ha az ember a családjával otthonra lel. És az nem földrajszi helyhez kötött. 

Úgy gondolom, hogy bár Teddyvel nem találtam meg a közös hangot, mégis az írónő stílusa még most is nagyszerű. Kellemes kikapcsolódást nyújt egy péntek délután forró csokival a kezedben (hogy esélyed legyen még szombatig feladni a lottószelvényt 😜).

Rendeld meg a könyvet az ikonra kattintva>>