MFKata gondolatai

Kate Daniels sorozata anno a Sötét Örvénybe lett besorolva, de hála az égnek azóta lett egy Zafír Pötty is a Könyvmolyképző palettáján és úgy érzem, hogy ebben a kategóriában már méltó helye lesz a sorozatnak. 

Egyik jó szokásom, hogy visszaolvasom az előző részekről írt véleményem a postírás előtt, csak úgy kíváncsiságból. 

Akkor megemlítettem, hogy jó lenne, ha nem lenne túl nagy kihagyás a folytatás megjelenéséig, mert a világfelépítés annyira sokrétű, hogy az ember fejében elvesznek a részletek. 

Az a nagy helyzet, hogy ezt jól láttam. Közel két év sajnos elég volt ahhoz, hogy bármennyire is vártam a folytatást, mégis nehezebben vettem fel a fonalat. Bár ez lehet már a korral jár???

Ugyanis a világfelépítés eleve rendkívül részletgazdag, viszont ebben a részben még kapunk egy kis szeletet a kelta mítólogiából is, és ha ez még nem lenne elég, akkor még több természetfeletti lénnyel ismerkedhetünk meg. A már megismert alakváltókon és vámpírokon túl most lesznek még boszorkányok, fomoriak és az istenek sem maradhatnak ki! Mindezt természetesen sok-sok akció és nyomozás kellős közepette, úgyhogy mindenki készüljön fel, hogy nem sokat fog pihenni a könyv olvasása közben. 

Csak győzzük az iramot! Ehhez még az is hozzájárul, hogy ebben a kötetben Kate múltjából is egyre több mindent tudunk meg, hisz sokkal több apró részletre derül fény a családjáról, a féltve őrzött titkáról és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen mocskos dolgokat rejt a folytatás. Leginkább arra, hogy ki a fene az a Roland. Azt már most elárulom, hogy utálni fogom. 

Az biztos, hogy most már sokkal közelebb érzem magamhoz Kate-t is, ettől függetlenül még mindig ugyanaz a badass főhősnő. Tovább megyek, talán még keményebb is, mint volt, de a kirakós darabkái már kezdenek összeállni. 

Viszont most is kénytelen vagyok egy kicsit lecsípni az értékelésemből, mert a szerelmi szál még mindig elég halovány az én romantikus lelkemnek. Az írónő csak elhúzza a mézesmadzagot az olvasó előtt. 

Bár felbukkan a szép feketeszemű Bran és kár lenne tagadnom, hogy az én szívem is megdobogtatta. Viszont ha Curran színre lépett, akkor a szívem majdnem kiugrott a helyéről *-* Még mindig arrogáns még mindig Petúnia (ld. Karen Marie Moning: Keserű Ébredés) de én akkor is imádom. Akarva akaratlanul eszembe jutott Jeaniene Frost, Cat és Bones sorozata, ahol szintén ilyen nagyban ment a cicázás és az ember lányának igencsak felborzolta az idegeit! Az írónő pedig lazán megforgatta a kést a szívemben az utolsó jelenetükkel😆 Még több Currant MFKatának, ide Háremembe!!!😍

Ide a következőt!!! A folytatásról nincs sok infóm, de remélem jövő karácsonyra a fa alá kerülhet a Magic Strikes, ugyanis elnézve az értékeléseket, Kate Daniels még mindig nagyszerű! 

Egy szó, mint száz! Zafír pöttyös rajongók, Frost és Nalini rajongók! Vegyétek- vigyétek mert ismét egy igazi UF gyöngyszem a polcunkra, szívünkbe, lelkünkbe!

Olvass bele az ikonra kattintva>> 

Blogturné

11.20. Függővég

11.21. MFKata gondolatai

11.22. Olvasónapló
11.23. Kelly &Lupi olvas
11.24. Deszy Könyvajánlója

11.25. Insane Life