MFKata

• 3 kisfiú anyukája • műkörömépítő • blogger • twimom • moly • sorozatfüggő • hobbicukrász •

Kapcsolat

 Moly.hu    Goodreads    Facebook
 Snitt    Pinterest   
   

Mérföldkövek

Legnagyobb napi letöltés 2014. május 26 > 1328
Legnagyobb havi letöltés 2015. április > 11 246
Legtöbbet látogatott post 2016-ban > 2915

0>> 2012. január 13.
1 000>> 2012. június
10 000>> 2013. április
50 000>> 2013. december
75 000>> 2014. május
100 000>> 2014. augusztus
200 000>> 2015. szeptember

Rendszeres olvasók

Látogatók

Ti ezt olvassátok tőlem

2012. május 18., péntek


A neves gyermekpszichológus verseiben egy óvodáskorú kisfiú beszél álmairól, titkos gondolatairól és a családi ügyekről. Átéli mindazt, amit a legtöbb kortársa ma Magyarországon átél: nagyapja halálát, szülei házasságának felbomlását, édesanyja második házasságát. Az ő szavain keresztül feltárul egy kis része a mai óvodáskorú gyermek érzelem- és gondolatvilágának.

Véleményem

Egy 5 éves kisfiú szemlélete versekben. Éppen aktuális. :-))

Az első részeken jókat mosolyogtam. Szinte láttam a Márkot (az én 5 éves kisfiam), ahogyan ezeket a szavakat mondja és ezeket az érzéseket éli.

Aztán elérkezett a Gyász című vers. Nem szoktam idézgetni (de lehet, hogy fogok ezentúl), de ezt kénytelen vagyok, hogy érthetőbb legyen a meghatottságom. Alig bírtam a könyvet is folytatni, annyira sírtam. 
(háttérinfó: nemrég ment el az egyik dédink és sajnos ez is közrejátszott)

Az oviban ma szörnyű rossz vagyok.
Verekszem és felrúgtam Zsolti várát,
a tányérban is mindent otthagyok,
s hiába szólnak: én látom a kárát,
az óvodában mégis rossz vagyok.

Anyu azt mondja, hogy ma reggel elment

a nagypapám, és messze-messze jár,
de látom, közben egy könnycseppet elkent
és tudom, hogy úgyis minden veszve már.
Anyu szerint a nagypapám ma elment...

Becsapnak mind, meghalt a nagyapám!

Hisz sír mindenki, mint a vízözön,
és rám szólnak, hogy újra nagy a szám,
mert ehhez aztán végképp nincs közöm!
Becsapnak mind, meghalt a nagypapám...

Elmondom neki, majd ha visszajön!

A hideg még most is ráz. A következő vers is elég szomorú volt. Aztán a Mágia, amikor a szülők válnak...

Minden egyes vers sokat segített abban, hogy megértsem gyermekem lelki világát. Megértsem némelyik kérdését vagy cselekedetét. Ez a második könyv Ranschburg Jenőtől, de már bizton állíthatom, hogy nem az utolsó!!!

„Nevelési hibát kétféle okból követhet el a szülő: saját jellemhibájából adódóan, vagy egyszerűen tudatlanságból – azért, mert téves vagy hiányos információkkal rendelkezik arról, hogyan kell megoldania a problémákat, melyek a családi élet elkerülhetetlen kísérői. A felhalmozott tapasztalatok és kutatási eredmények összefoglalásával azonban lehetőséget adunk – és kell is adnunk – a szülőnek ahhoz, hogy elsajátítsa mindazt, amit a gyermeknevelés nehéz és felelősségteljes munkájához feltétlenül tudnia kell. Miért gondoljuk, hogy az a biológiai érettség, amely a szülővé válás nélkülözhetetlen előfeltétele, nyomban gyermeknevelésre is alkalmassá teszi az embert? A gyermek viselkedésében minden kétséget kizáróan ott van a környezet hatása: a felnőttek, mindenekelőtt a szülők világképe, életfelfogása, nevelési módszerei, melyek a kívánt – vagy éppen azzal ellentétes –irányban, de mindenképpen formálják, alakítják a személyiséget. „Nem Messiás-é minden újszülött? – kérdi Madách Az ember tragédiájában – Fénylő csillag, mely feltűnt a családban…” E könyvvel segítséget szeretnék nyújtani ahhoz, hogy a sok, szeretettel és reménységgel várt újszülöttből – „mely feltűnt a családban…” – egészséges, becsületes és harmonikus ember váljék.”

Véleményem

A férjemmel együtt olvastuk. Nagyon tetszett mindkettőnknek.
Kaptunk benne új ötleteket, illetve visszaigazolást is, miszerint jól végezzük a munkánkat ;-)
Amikor gyermekünk született eszembe sem jutott, hogy én bármilyen könyvet is elolvassak. Bíztam az ösztönömben/ösztönünkben. Viszont el kezdett érdekelni, hogy vajon mit és miért csinál a gyermekem. Néha olvasgattam a témában, de nem fogott meg igazán. Kaptam esetleg jó ötleteket, de nem fogtak meg igazán. Valahogy úgy éreztem, hogy azok nem teljesen én vagyok. Aztán az okos emberek jöttek a mindenféle okos ötletekkel, hogy hogyan oldjunk meg bizonyos élethelyzeteket. Ami nem tetszett, egyáltalán nem fogadtam meg és mégis elültették a bogarat a fülembe, hogy esetleg valamit rosszul csinálok. Lehet úgy kéne tennem???

A választ megkaptam és megkaptuk. Megnyugtat a tudat, hogy az ösztönünk nem csalt. Elkél a segítség és ahogyan eddig is bizonyos tanácsokat meg fogok fogadni és lesznek, amiket nem. De legalább nem érzem magam rossz szülőnek! Ezt pedig nem fogom elfelejteni!!!

Bátran ajánlom minden kezdő és kisgyermekes szülőnek! Segít kiigazodni a sok tévhit és előítélet közt, amit manapság állítanak fel a gyermekneveléssel kapcsolatban.

2012. május 16., szerda


A krimi királynőjének hat gyöngyszemét tartja kezében az olvasó; ahogy ő maga nevezte: főfogásokat, előételeket és desszerteket.
A karácsonyi puding esete az írónő gyermekkori élményeiből merít, a régi angol karácsonyi örömök öregkorában is szívmelengető emlékéből.
Az első öt fogáshoz Poirot, a hatodikhoz – desszertképpen – Miss Marple kíván jó étvágyat.
Tartalom:
A karácsonyi puding esete / 7
A spanyol láda rejtélye / 60
Az elnyomott / 110
A szedertorta / 181
Az álom / 200
Greenshaw Bolondvára / 230

 Véleményem

 
Érdekes apró kis történetek. Nem voltak túl bonyolultak, így végre egy kis sikerélményem is akadt a gyilkosok kitalálásában.


2012. május 14., hétfő


Hűha... és még egyszer hűha...

Először is azt hittem, hogy Klausnak vége. Már akkor majdnem eltörött a mécses. De amikor meghallottam Tyler hangját... akkor már tudtam, hogy mit tett Bonnie. Ügyes boszi :-))

Aztán és közben jöttek a visszaemlékezős képek. Sejthettem volna, hogy ez valami nagyon nagynak az előkészülete.

Aztán jött a visszaemlékezese Damon-nak. Már éreztem, hogy párásodik a nemlétező szemüvegem. Annyira tudtam, hogy megint vagyis először volt nagylelkű... az ördögi Damon...

És jött a baleset. A zene nagyon jól választás volt és nagyon jól meg is vágták a képeket! Tudtam, hogy a főhősnőnk nem halhat meg és gondoltam ez valami kijátszása lehet annak, hogy Alaric (nem Ric) eltűnjön. És akkor megjelenik a harcoló Ric és Damon és egyszer csak elkezd meghalni. Közben ugye Elena emlékképei is bevillannak az apukájáról, aki bár megpróbál menekülni nem sikerül és megpróbál vigaszt nyújtani Elenának. És akkor Alaric meghal, és Ric megjelenik Jeremy-nek. És itt eltört a mécses. Most már nem láttam a betűket és a hanyag angolomra kellett hagyatkoznom, de hála az égnek megértettem. Ric elbúcsúzott Jeremy-től.. (Roni közben eszembe jutottál, hogy kapsz még egy kis ízelítőt a kedvencedből akarom írni kedvencünkből).

Aztán ugye jön a halottasház kép. Nem értettem, hogy ezt most minek kell? Meghalt, akkor most mi? Ha csak "vicc" volt, miért nem a kanapén van? Stefan is ott van? Minek? Jön Damon és Meredith-et zaklatja és... ekkor beugrik! Adott neki vért! áááá! Akkor itt a csavar, hisz Elena vámpír lesz! (nem mintha ennyit nem tudtam volna a sorozat alapjául szolgáló könyvek fránya fülszövegéből) És akkor Elena felébred és... vége. Micsoda???

Vége? Szeptember másodikáig ennyi? Nincs az a TVD maraton, ami csillapíthatná most a vágyam egy új epizód iránt. Hogy lehet így abbahagyni? És mi az, hogy eddig kérdéses volt a negyedik évad? Engem meggyőztek még vagy húsz évadra... Annyi kérdésem és van, hogy csak na...

Bonnie most akkor semleges banya boszi lesz most, hogy a saját feje után megy? Szerintem ilyet nem lehet, mert egyik oldal sem fogja, hagyni, hogy pártatlan maradjon.

És ha már itt tartunk. Drága Klaus. My favorite Origin. Mennyi lehetőséget is rejt számunkra a következő évadban? Hmmm... a bosszú és a düh? Vagy a szerelem? Testvériség? Az ősök részéről, hála az égnek ugyanott tartunk, mint az előző évadzáróban. Élnek, de a túlvilág a vesztüket akarja, de mi nem igazán ;-)

Stefan és Elena. Nos erre a kérdésre, választ kaphattam, vagyis egy ígéretet egy fincsi csókjelenettel... de ugye Elena vámpír lett. Vajon ez min változtat? Most akkor emlékezni fog minden ígézett emlékére? Vagy rosszul tudom? Mert akkor tudni fogja, hogy Damon-nal találkozott először és nem Stefan-nal... hoppá-hoppá... és még egy! Vajon őt ki változtatta át? Oké ez mellékes, de eszembe jutott.
 
És számomra van még egy nagy kérdőjel. Egy személy... Kathrine ;-)

Csűrhetem-csavarhatom, de most (gyors fejszámolás) 110 napig (OMG) gyötrődhetek a folytatásért.


UPDATE

Miközben fincsi képeket keresgéltem, találtam két jó képet. Megvan a saját véleményem is, de kíváncsi vagyok a tiétekre is :-))




Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.
De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot? Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában.

Véleményem

Tegnap este fejeztem be. Annyira érzelemdús a könyv vége, hogy képtelen voltam leülni és értékelni. Vagy egyszerűen csak kiírni magamból az érzéseket...
Igazából még most sem találom a szavakat.

A könyv elején nem bírtam ki és belekukkantottam pár értékelésbe. Nem szoktam, mert nem lehet úgy értékelést írni, hogy ne legyen spoileres. Az érzések mindig elárulják a végét. Szomorú vagy boldog... ennyi nekem elég volt. Ezért nem is vártam annyira a befejezést.

Viszont ahogy olvastam a könyvet, ahogy haladt a történet, magával ragadott. Szó szerint. Az írónő úgy bánik a szavakkal és a történettel, hogy amikor azt éreznéd, hogy na most következik kis pihi és talán itt egy kicsit uncsi, akkor jön egy sokk. És képtelen vagy letenni. Ha le is kellett tennem a könyvet (mert ugye az embernek kötelezettségei vannak) akkor is a könyv szereplői körül járt az agyam. Képtelen voltam "kiszállni" a történetből. Nem bírtam megszabadulni a gondolattól, hogy Peeta megváltozhat. Néha a sírás is kerülgetett, hogy nem akarom én ezt így... A harcok sűrűjében pedig újra azt kívántam, hogy bárcsak gyorsabban tudnék olvasni... aztán hirtelen vége az egész pörgésnek. És a depresszió marad. Annyira ledöbbentem, hogy észre sem vettem, hogy kiolvastam a könyvet.

Talán ezért olyan nehéz írnom róla. Mert még én is alig fogtam fel a történet végét...
Annyira reális és fájdalmas, hogy akár meg is történhet…
Azon gondolkoztam, hogy igenis kellett a végére az összeomlás és a lelki sérülések, mert ki hallott már olyat, hogy egy 17 éves lány keresztülmegy minden szörnyűségen és vígan él tovább...

*spoiler*
A legnagyobb félelmem az volt, hogy Peete mutáns marad. Nem lesz az a régi, kedves fiú, akinek az elejétől kezdve szurkolok. Bár a történetből kimarad, hogy pontosan miért - bár gondolom a halálközeli élmények- tud újra önmaga lenni. De sikerül. 
Amikor Katniss összeomlik az nagyon zavaros. Ahogyan kezd felépülni, úgy világosodik meg számomra is, hogy mi történik, mi zajlik benne. És mint a való világban ez is hónapokba telik. Utólag azt mondom, hogy ez igazán profi munkára utal.
A legkedvesebb részem az epilógus. Mi más? ;o) Mert mi hozhatja a szívnek a léleknek a lehető legnagyobb enyhülést, mint a szerelem és a gyermek... 
*spoiler*

Egy szónak is száz a vége. Rettenetesen tetszett. Még ki sem olvastam a könyvet, amikor már azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon mikor lesz arra időm, hogy újra elolvassam a trilógiát... Kedvenceltem :-)






2012. május 11., péntek
 

Remélhetőleg egy sűrűn megjelenő új rovattal nyithatok, melyet a fenti kép ihletett. Bizonyos mértékben.

Szerettem volna világgá kürtölni a friss beszerzéseim és eszembe jutott a kép, ami tökéletes megoldás a rovat logójának is :-)

Csináltam egy polcot is a Molyra és azt a polcképet fogom mindig frissbe betenni. Így a most szerzett könyveimen kívül az eddig szerzett/kapott könyveket is látni fogjátok.

De haladjunk sorba.

Idén a nagymamámtól kaptam pár csíkos könyvet és a vaterán sikerült beszereznem pöttyös könyvet.

Most is vateráztam, de most Vörös Pöttyös és Grand Selection könyveket szereztem be :-) Elméletileg még egy könyv (melynek kiléte addig titok, amíg nincs a kezemben) érkezett volna, de azt az eladó lefelejtette. Nos sebaj! Rendelek még tőle és a postaktg-en így osztozunk ;-)

Miután jól kiörömködtem magam az új szerzeményeken, közben dudálnak. Férjem nézi, hogy a postás. Meglepődtünk mindketten, mert most csomagot nem vártunk. Vagyis várok csomagot, de azt futár fogja hozni. Kiszalad, jön vissza és hangosan nevet. Hány könyvet vettél? A legártatlanabb mosolyom kaptam elő és kérdeztem, hogy csaknem megint könyv jött? Nem mintha nem tudta volna, hogy mennyit költöttem ;-)
Megérkezett kedvenc sorozatom első kötete, finom kemény borítással és nem elhanyagolhatóan tökéletes állapotban. Így már csak két kötet hiányzik a Saga-ból. Szép lassan teljes lesz a sorozat, addig meg apa szerelheti a Gretty által javasolt lebegőpolcokat :-)



rendező: Gary Ross
író: Suzanne Collins
forgatókönyvíró: Gary Ross, Billy Ray
zeneszerző: T-Bone Burnett, James Newton Howard
operatőr: Tom Stern
producer: Nina Jacobson, Jon Kilik
vágó: Stephen Mirrione, Juliette Welfling
Szereplő(k): 
Jennifer Lawrence (Katniss Everdeen)
Josh Hutcherson (Peeta Mellark)
Elizabeth Banks (Effie Trinket)
Liam Hemsworth(Gale Hawthorne)
Stanley Tucci (Caesar Flickerman)
Woody Harrelson (Haymitch Abernathy)
Toby Jones (Claudius Templesmith)



Valószínűleg, ha előbb látom a filmet (mármint olvasás előtt) akkor nagyon tetszett volna. Biztos vagyok benne, hogy elolvastam volna hatására a könyveket is. Nem kizárt, hogy a kedvenceltem volna.

Filmesítés oldalról nézve nekem nagyon hiányos. Tudom én, hogy nem lehet bele vinni mindent, sőt nem is kivitelezhető sok dolog, de nekem annyira hiányoztak... Minduntalan kerestem azokat a dolgokat, amiket olvastam... pl. Haymitch leesését a színpadról vagy a mutánsok bevonulása és a mutánsok "bemutatása".
Egy dolog viszont rettenetesen idegesített. Nem emlékszem, hogy ez így lett volna a könyvben és nem hiszem, hogy nem lehetett volna  filmben csinálni valamit ellene. Vagyis, hogy Katniss magasabb Peeta-nál ;-)

Mozi szempontból viszont zseniális. Nem véletlenül lesz/lett akkora siker. Megmaradt az izgalom és sokk, amit a könyv is sokszor adott. Sőt éreztem a gyomromban azt a feszültséget is, amit a könyv olvasása alatt. :-)

Szereplők: én teljesen másképp képzeltem el őket. Nem is tudom miért... viszont a film végére nagyjából megszoktam mindenkit, kivéve Peeta-t. Ez lehet, hogy Peeta-s, de nekem nem jött be... de Gale... na ő már inkább :-D Haymitch-et viszont nagyon eltalálták. Végiggondolva a további olvasmányaimat is- ő az, akit pontosan így képzeltem el. Snow elnök is nagyszerű választás. A legmegdöbbentőbb és a könyv is ugye így fejezi, az nem más, mint Effie. Nagyon durva lett és mégis nagyszerű :-D Cinna-t is megemlíteném, hogy az ő karakteréhez is nagyszerű színészt találtak.
2012. május 10., csütörtök


A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.
Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.

Véleményem

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem igazán fűlt a fogam a könyv elolvasásához. Annyira nagy és kellemes meglepetés volt az első, hogy nem tudtam elképzelni, hogy a második is így fog tetszeni. Nehéz leküzdeni a disztópia-ellenérzésem... 

De kezdjük az elején...
*spoiler*
Nem is tudom, hogy számítottam-e valamire a történettel kapcsolatban? Azt tudtam, hogy a Kapitólium nem fogja annyiban hagyni, hogy Katniss átjárt az eszén. De az eszembe sem jutott, hogy lázadások sora veszi kezdetét a körzetek közt. Snow elnök látogatásával már biztos voltam benne, hogy egy ellenmozgalom kifejlődésének szemtanúi leszünk.
Eddig nem is igazán volt történés. Haladt a történet, de nem volt a az a pörgés, amit vártam. Amíg be nem jelentették a Nagy Mészárlást. Akkor elkezdtem hangosan kiáltozni, hogy tudtam-tudtam-tudtam.

Ez az a sokk, ami megfogott az előző könyvben (és most is). De szinte 100%ig biztos vagyok benne, hogy ugye ez Snow elnök ötlete volt.

Már az elején kiderült, hogy ez merőben más viadal lesz. Az, hogy különböző korúak már eleve változást hozott, a szövetségekről nem beszélve. Illetve végig azt éreztem, hogy ez inkább Katniss és Peeta ellen irányul, illetve azt, hogyan támad fel az ellenállás. Cinna alkotása mestermű és a megtorlás időzítése igazi brutalitásra vall (mármint Snow elnökére).
*spoiler*
A viadal. Ezt már együltő helyemben olvastam. Míg az előző könyvben tudtuk, hogy ki az ellenség (mindenki) itt most ebben sem lehettünk biztosak. A barátok elvesztése nagyon meglepő volt, illetve zseniális ötletnek tartottam a "tiktak"-ot. Alig vártam, hogy a frissen létrejött szövetségek véghez vigyék a tervüket és akkor bumm! 

Az könyv vége akkora meglepetéseket tartogat, hogy én hangosan kiabáltam. Nem hiszem el! Még jó, hogy kéznél van a következő rész :-)

A szerelmi szálról is pár szó. Lassú őrlődés megy végbe Katniss-ben. Igazából megértem. Vagyis gondolom, hogy azért nem tud dönteni, mert nem akar szeretni. Egy ilyen világban szeretni, csak fájdalmat jelent. *spoiler* Ezt bizonyítandó, hogy az utolsó viadal előtti estén, amikor kikapcsol, akkor boldog tud lenni . *spoiler* Aztán amikor úgy érzem, hogy választott, akkor a könyv zárásával hatalmas csavar érkezik.

A könyv olvasása során rájöttem, hogy miért utálom a disztópiát. Vagyis eddig utáltam. Az ok egyszerű. Szeretem, amikor a könyveknek jó vége van. Nem kell, hogy heppiend és lávjulibling és nyálcsorgás legyen. De ne is legyen halál a vége mindennek. Viszont úgy gondoltam disztópiában ez lesz. Egy olyan jövőképet fog mutatni, ahol a gyermekeim életét ellehetetlenítik és szörnyű életük lesz. Ezt a gondolatot utálom. Viszont az írónő megmutatta, hogy lehet másképp. Ezért hálás vagyok. Mennyire? Talán a kedvencem lesz a könyv ;o)) Még elolvasom a következő részt, hátha az lesz az igazi szerelem számomra ;o)

Ezekután értékelhetem másra, mint 5 könyvecske??? Sokakhoz hasonlóan az én gondolataim is sokszor egy kismadár körül forognak…








Ha a blogról elviszel valamit,
kérlek jelöld meg az oldalam forrásként!

Facebook

Értékelés

★ ★ ★ ★ ★
Tökéletes.
Többször is újraolvasnám!
★ ★ ★ ★
Nagyon kellemes.
Lehet, hogy elolvasom még egyszer.
★ ★ ★
Jó, de nem ájultam el tőle.
Nem valószínű, hogy újraolvasom.
★ ★
Nem rossz, de nem is jó.
Nem szeretném újraolvasni.
★
Borzalmas.
Időpocsékolás.

Keress rá...

Blogarchívum