MFKata

• 3 kisfiú anyukája • műkörömépítő • blogger • twimom • moly • sorozatfüggő • hobbicukrász •

Kapcsolat

 Moly.hu    Goodreads    Facebook
 Snitt    Pinterest   
   

Mérföldkövek

Legnagyobb napi letöltés 2014. május 26 1328
Legnagyobb havi letöltés 2015. április 11 246
Legtöbbet látogatott post 2016-ban 2915

0>> 2012. január 13.
1 000>> 2012. június
10 000>> 2013. április
50 000>> 2013. december
75 000>> 2014. május
100 000>> 2014. augusztus
200 000>> 2015. szeptember

Google+

Rendszeres olvasók

Látogatók

Ti ezt olvassátok tőlem

2013. április 25., csütörtök

Sorozat: -
Borító: kartonált
Oldalak száma: 246
ISBN: 9789633730393
Kiadás éve: 2013 
Szállítás: rendelhető
Goodreads: 4,24
Moly: még nincs adat

Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.
Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.
Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?

Könyv és Én 

A Könyvmolyképző friss megjelenései közt találkoztam vele először. Szintén fülszöveg olvasása nélkül... aztán Könyvfesztiválon még gyorsan visszaugrottam a Kiadó standjához, hogy vegyek még egy könyvet: fekete vagy kék? fekete vagy kék? Kék... a borító színe döntött ő jött velem. Kb. 5 méter után kedves molytársak felvilágosítottak, hogy ez egy homoszexualitásról szóló könyv. Hmmm, nem baj elolvassuk... de ők nem hagyták ennyiben és még jó pár órán keresztül csapolták a vérem, hogy vajon mi lesz a könyvben. Én pedig azonnal neki is estem, hogy megtudjam...

Aztán itthon figyeltem, hogy a könyv nem kategóriátlan, hanem egy új kategória első kötete, mégpedig a Szivárvány kör. Így még inkább kíváncsi lettem, hogy vajon milyen könyv lehet az, mely egyik kategóriába sem illik, így újat kapott...

Véleményem

A könyv először Cartert mutatja be, aki Tourette szindrómában szenved. Bár biztosan mindenki hallott erről a rángásos-tikkeléses betegségről, mégis megmutatnám miről van szó konkrétan:

Amikor ez tudatosodott bennem, egy kicsit másképpen kezdtem nézni a könyvet is. Biztosan csak homoszexualitásról szól? Megismerjük Cartert, akit ez a betegség bezár egy pici világba, melyből retteg kijönni, hála a sok "jóindulatú" embertársunknak. Elköltözik egy kisvárosba, hogy jobb élete legyen...
Megismerkedünk Ethannel, akinek pedig egy autóbalesetből visszamaradóan agysérülése lett és kicsit másképpen fogja fel a dolgokat. Nem bizonyos korban ragadt le, hanem feketén-fehéren látja a dolgokat (ahogyan Ethan anyukája mutatja be őt) És ez pontosan így is van ábrázolva.

És ahogyan az lenni szokott két összeillő léleknél, egymásba szeretnek. Ami ugye más az az, hogy ők ugye fiúk... kicsit furcsa volt erről olvasni, de igyekeztem minden előítéletem sutba dobni még Roniék cukkolása ellenére is és csak a szereplőket látni és róluk olvasni. Az ő személyiségükkel foglalkozni. Sikerült! Abszolút szerethetőek és ami fontos elfogadható szerelmük. 

Ez egy kicsit érzékeny téma és már most látom, hogy sokan hogy fújjognak és bokákolnak(öklendeznek), de én akkor is azt mondom, hogy nagyszerű könyv. Természetesen vannak benne olyan részek, ami feltétlen 18as karikát igényel, de a szerelem így teljes. A testiséggel együtt. És a betegségük elfogadásával együtt.

Ugyanis ők is emberek. Betegek, melegek, de emberek, akik rettentő nagy szeretet adnak és kapnak. Igazából szerintem nem is a melegségükön van a hangsúly, hanem a szerelmükön és a betegségük leküzdésén és a kitartásukon. Ami komolyan csodálatra méltó!

A könyv elején én is sajnáltam Cartert, hogy tikkel meg csapkod, illetve Ethant sem gondoltam teljes értékű személyiségnek, de a könyv végére tényleg csodáltam őket. Megláttam én is bennük az embert, aki attól, hogy beteg, küzd és nem adja fel és megpróbálja a legtöbbet kihozni magából.

Ryan Lovess GR profilkép
Külön kiemelném a mellékszereplők közül Elliotot, Ethan öccsét. Egy kicsit tartottam tőle, hogy egy tinédzser fiú miképpen fog reagálni a melegségre vagy a betegségekre, de megdöbbentem. Gondolom én a szülők és barátok hozzáállása is befolyásoló tényező, de mégis jól esett olvasni, hogy a testvérét úgy szereti, ahogy van. Nem keres kifogásokat és nem féltékenykedik... igazi tesó!

Sokat gondolkodtam, hogy hány könyvecskét kapjon a könyv és vajon, hogyan is fogom értékelni. De nem tudok neki 5nél kevesebbet adni, azon egyszerű oknál fogva, hogy megszerettem őket... és csodálom a kitartásukat és akaraterejüket, melyet példaként lehetne felhozni sokunknak!



0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed!

Ha a blogról elviszel valamit,
kérlek jelöld meg az oldalam forrásként!

Facebook

Értékelés

★ ★ ★ ★ ★
Tökéletes.
Többször is újraolvasnám!
★ ★ ★ ★
Nagyon jó.
Lehet, hogy elolvasom még egyszer.
★ ★ ★
Jó, de nem annyira.
Nem valószínű, hogy újraolvasom.
★ ★
Nem rossz, de nem is jó.
Nem szeretném újraolvasni.
Borzalmas.
Időpocsékolás.

Keress rá...

Blogarchívum